160. fejezet (Rob)
Miután a fürdőben sikerült kimosnom az alvás hiánya miatti kábaságot a szemeimből, felöltöztem, és elindultam otthonról. Az ajtót gondosan kulcsra zártam, nehogy Kristen meg akarjon szökni, amíg nem vagyok ott, hogy ezt megakadályozzam, majd elmentem vásárolni.
Cigit vettem elsősorban, meg némi sört. A péksütik előtt eltöprengtem, végül továbbmentem. Úgy döntöttem, semmi olyant nem akarok, ami túl kellemes perceket idézhetne megint, mert annál rosszabb lesz, ha újra magamra maradok.
Vettem viszont a következő napok túléléséhez elengedhetetlen élelmiszert, és néhány csomag óvszert. Egy pillanatnyi habozás után az utóbbiból még egy párat.
Bár megvolt az esélye, hogy az éjjel máris sikerült teherbe esnie kedvesemnek, de mégsem akartam vele annyira kiszúrni, hogy ezzel kényszerítsem arra, hogy velem maradjon.
Visszamentem a lakásomba, és örömmel láttam, hogy Kristen még alszik. Bár a sütiket otthagytam a boltban, a közös kávézás gondolata mégis vonzott, ezért feltettem főni egy adagot. Míg ez készült, az erkélyre mentem, és rágyújtottam.
Szándékomban állt visszabújni az ágyba Kristen mellé, amint a kávé elkészült, és csókkal ébresztgetni, hogy újra részesülhessek a kegyeiben, de a telefonom csörgése egyelőre megakadályozott ebben. Siettem a nappaliba, nehogy szerelmem felébredjen a zajra. Jenny keresett. Felvettem, közben visszamentem az erkélyre.
- Na, mesélj, mi történt!? – faggatott rögtön.
Ha Jennynek mindent elmeséltem volna, ami történt, akkor abba magam is belepirultam volna, ezért próbáltam kibújni a pontos részletezés alól.
- Beszélgettünk – feleltem.
- Elmondta, hogy… nem volt terhes? – kérdezte tétován.
- El – feleltem röviden, de azt nem akartam megosztani vele, hogy azóta viszont lehet, hogy már az.
- És most újra együtt vagytok? – ujjongott örömében.
Próbáltam leállítani, mielőtt az ő esküvőjük mellett a mienket is szervezni kezdi.
- Jenny, Kristen nem fog itt maradni – mondtam halkan.
Kimondva még rosszabb volt, mint gondolatban.
- Mi? De hogyhogy? – értetlenkedett jóakaróm.
Fájdalmasat sóhajtottam, de nem tudtam, hogy magyarázzam meg neki.
- Csak pár napig marad – feleltem.
- És… De ez így nem jó – nyögött fel ő is kétségbeesetten, de az én gyötrelmemmel szemben ez már se nem osztott, se nem szorzott.
- Nem tudok mit tenni – mondtam letörten.
Újabb cigire gyújtottam, mielőtt túlságosan átadom magam az önsajnálatnak. Nem szabad, hogy Kristen is észrevegye, mit fog velem tenni azzal, amikor majd újra elhagy.
- Ne aggódj, valamit kitalálok! – bíztatott Jenny lelkesen, de nem nagyon hittem abban, hogy ha én nem tudom maradásra bírni pár napon belül szerelmemet, akkor neki ez sikerülni fog.
- Kösz, Jenny – feleltem mégis, és gyorsan elbúcsúztam, mielőtt Kristen felébred a beszélgetésünkre.
A kávé lefőtt időközben, és egy tálcára pakolva vittem be a hálóba. Néhány csomagocska kíséretében. Mindent az éjjeli szekrényre pakoltam, és a ruháim nagy részétől megszabadulva visszafeküdtem Kristen mellé.
Egy életen át tudtam volna figyelni, ahogy édesen alszik, de most ennél merészebbre vetemedtem.
Egyik kezem a takaró alá csúszott, és mivel hason feküdt, a fenekét kezdtem el cirógatni. Lábait önkéntelenül széjjelebb tárta, de nem akartam egyből a dolgok közepébe vágni. A hátán derékig lecsúszott a takaró, így vállát, és lapockáit hintettem be csókjaimmal.
Aztán a takarót egyetlen mozdulattal lerántottam róla. Tovább simogattam a testét, mely megremegett érintésem alatt. Boldogan tapasztaltam, hogy Kristen fel is nyög álmában, amikor kezem a combján siklott egyre feljebb, de készakarva kerültem ki azt a helyet, ahova mindennél jobban vágytam vissza végre, és újra fenekét cirógattam végig.
Kedvesem egy pillanat múlva kinyitotta a szemét, de álmosság helyett némi ijedtséget véltem felfedezni a tekintetében. Egy pillanattal később azonban, amint felfogta, hogy hol van, és ki mellett fekszik, már félelemmentesen bújt közelebb hozzám.
Csábítóan az ajkába harapott, és bár fel akartam hívni a figyelmét a kávéra, ő az enyémet terelte el azzal, hogy hanyatt fordult, és megcsókolt. Aztán máris a magamon hagyott nadrág után kezdett tapogatózni.
- Miért vagy ennyire túlöltözve? – panaszkodott két csók között, miközben kezei nyughatatlanul próbáltak kiszabadítani a nadrágomból.
Felnevettem a türelmetlenségén, de jól is esett, hogy ezek szerint még neki sincs elege belőlem.
Ahogy nekem sem volt belőle, éppen ellenkezőleg. De ezúttal jobban vissza kellett fognom magam. Nem engedtem meg magamnak, hogy megfeledkezzek a megfelelő óvintézkedésekről. De ott még nem tartottunk…
Nadrágomat bontogató kezeit lefejtettem magamról, és kezeit teste mellé szorítva feküdtem rá, hogy elhalmozzam a csókjaimmal. Az ajkaitól nehezen, de elszakadva a nyaka felé vettem az irányt, egyetlen pontot sem hagyva érintésem nélkül.
A melleihez közeledve éreztem, hogy ki akarja szabadítani a csuklóit a kezeim közül, de még nem állt szándékomban elereszteni, amíg nem könyörög a kegyelemért.
Sőt, egy őrült gondolat is átfutott az agyamon. Újra ajkaihoz emelkedtem, és egy rövid csók után határozottan rászóltam.
- El ne moccanj!
Elengedtem, és a szekrénybe túrtam. Még hetekkel ezelőtt vettem szülinapi ajándékot az egyik nővéremnek, de most úgy döntöttem, nem fogja megkapni soha.
Egy selyemsállal a kezemben közelítettem Kristen felé, és bár először nem tudtam, hogyan fog reagálni az ötletemre, felcsillanó szeme jelezte, hogy nincs ellenére egy kis játék. Emellett el is pirult, ezzel mosolygásra késztetve engem.
Hiába hadakozott ellenem nem túl meggyőzően, ráadásul mosolyogva, végül laza csomót kötöttem a csuklói köré, és a sál másik végével az ágy fejtámlájához „láncoltam” ál-vergődő kedvesemet. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy ha akar, bármelyik pillanatban egyetlen mozdulattal kiszabadulhat, de kíváncsi voltam rá, meddig izgathatom anélkül, hogy erre sor kerülne.
Így kezeim is szabadon cikázhattak a testén, miközben ajkaimmal folytattam az ötlet előtt elkezdett útvonalat a mellei felől egyre lejjebb haladva. Teste meg-megremegett az ajkain alatt, és egyre hangosabban nyöszörgött, de mikor felnéztem az arcára, csak azt láthattam, hogy élvezi a helyzetet. És még nem szabadította ki magát a „bilincsből”.
Tovább csókolgattam a köldökét, majd a csípője vonalát. Lábai ösztönösen nyíltak szét, de combjain haladtam tovább egyre lejjebb. A térdeit aztán óvatosan szétfeszítettem, és egy pillanatra közéjük feküdtem.
A nadrág még rajtam volt, és egyre szűkebbnek éreztem, de nem akartam elkapkodni a terveimet. Kristen ajkaira tapadtam egy percre, ölének simítva duzzadt testemet, mire újra felnyögött, de szinte harapva kapott a nyelvem után.
Egy hosszú, forró csókban egyesültünk, aztán elölről kezdtem az őrjítő játékot a testén lassan haladva egyre lejjebb.
Ezúttal viszont nem kerültem ki a célpontomat. Lábait teljesen széttárta nyelvem előtt. Először finoman kezdtem ízlelgetni, és egyik ujjamat eltüntettem benne. A nyilvánvaló izgalomtól teljesen benedvesedett eddigre már, és könnyedén mozgatni kezdtem benne. Megkeményedett csiklóját az ajkaim közé fogtam, és már hallottam is az első sikítását.
Még egy ujjamat merítettem belé, és tovább izgattam a nyelvemmel is. Újabb sikítást könyvelhettem el pillanatokon belül, de ezzel még messze nem voltam elégedett. Egy másodpercre felnéztem, de a sál még a helyén volt. Kristen csuklója körül tekergett.
Amint három ujjamat érezte meg magában, úgy tűnt, már el sem tud hallgatni többé, és levegő után kezdett kapkodni, egyre csak a nevemet mondogatva. A sokadik orgazmusa után egy kis időre pihenni engedtem, és nyelvemet fúrtam ujjaim helyett teste legmélyére. Ekkor szakadt el nála a cérna, vagyis ez esetben a selyemsál. Tenyere hangosan csattant a teste mellett a lepedőn, és tudtam, hogy vége az önuralmának is.
Jól sejtettem. Nem hagyta, hogy ajkaimmal tovább kényeztessem, elhúzódott, megfosztva ezzel engem is édes nedveitől, és ezúttal ő próbált fölém kerekedni. Boldogan hagytam magam, bár reszkető kezei miatt segítettem neki kiszabadítani engem a nadrágomból.
Utána habozás nélkül rám ült, és magába vezette merev férfiasságomat. Kéjesen nyögdécselve ereszkedett és emelkedett a testemen egy láthatatlan ritmusnak engedelmeskedve, és az én szívverésem is ennek ütemével párhuzamosan lett egyre szaporább.
Körmei a mellkasomba és a hasam bőrébe vájódtak, ahogy próbálta késleltetni az újabb megsemmisülést, de a teste ringásának sebességén ez mit sem csökkentett. A csípőjébe markolva vágyakoztam a megkönnyebbülésre, mielőtt szétrobbanok, de várnom sem kellett rá, olyan hirtelen következett be. Kristen egy utolsó sikkantást követően a karjaimba omlott, és remegve kapkodott levegő után.
Felemelte a fejét, tovább lihegve nézett a szemembe, és ugyanazt a szerelmet láttam benne megint, mint régen. Mint amilyent én azóta is, minden percben éreztem iránta. És újra egyre erősebben.
De nem mertem engedni a szívem szárnyalását elősegítő felszabadult boldogságnak, mert felettem lebegett az a bizonytalanságot jelentő tény, hogy bármikor újra vége lehet.
- Szeretlek – súgta Kristen, feledtetve velem is a gyötrelmes gondolatokat.
Rámosolyogtam, és csókommal akartam vele tudatni, milyen fokozott mértékben érzem én ugyanezt őiránta. Ezúttal lassan, szerelmesen ízleltük egymás ajkait, és tökéletesen olyan volt minden, mint azelőtt. Hirtelen fordult egyet velem a világ, és megdöbbenve érzékeltem magamban a változást. Félelmeim múladoztak. A reményem pedig éledezett.
Egy dermesztő pillanatig még felidéztem a szakítás okozta fájdalmakat a lelkemben, hogy aztán örökre visszazárjam őket annak legmélyére. A múltba. És akármi is lesz napokkal később, mikor el kell majd mennie… Talán mégis van megoldás.
