134. fejezet (Kristen)
Másnap reggel, vagyis a nap beszűrődő sugarainak szögéből ítélve inkább a délelőtt közepe felé, Rob simogatására ébredtem, és újabb csábítási kísérleteinek meg sem próbáltam ellenállni, gondolkodás nélkül viszonoztam minden gyengédségét.
Egy kicsit olyan volt, mintha mindkettőnkben lett volna bennünk némi félsz és rosszkedv amiatt, hogy mi lesz, amint hazamegyünk, de ennek ellenére újabb szerelmes órákkal lettünk gazdagabbak.
Kora délután másztunk csak ki az ágyból, mert korgó gyomrunk is emlékeztetett a tényre, hogy lassacskán egy teljes napja nem vettünk magunkhoz semmit, ami az elvesztett energiánkat pótolná.
Az előző napi ebéd maradékainak elfogyasztása után úgy döntöttünk, a maradék pár órát arra használjuk, hogy kiélvezzük az újjáéledt jó időt, és lementünk a partra úszni.
Az újabb kimerítő tevékenység eredményeként ezúttal nem mentünk olyan messzire be a parttól, és csakhamar kint hevertünk a törölközőinken, inkább a nap sugarainak cirógatásának átadva fáradt testünket.
Nem mertem megkérdezni, mikor kell elhagynunk ezt a földi paradicsomot, de Rob egy idő után kelletlenül megszólalt.
- Hamarosan mennünk kellene.
Érezhető volt a hangján, mennyire nincs kedve neki sem elindulni, de a partról visszaérve mégis némán csomagolni kezdtünk, nagyjából rendet tettünk magunk után, és sötétedéskor az autóba ültünk.
Rob nem indított rögtön.
- Mi az? – kérdeztem.
A házat nézegette, és a nap lemenő fényétől narancsszínekben ragyogó tengerpartot.
- Semmi kedvem hazamenni – felelte.
Nekem sem volt.
De mivel csak a hétvége ért véget, együttlétünk még nem, így közelebb húzódtam hozzá, már amennyire a sebváltó megengedte, és arcát magam felé fordítva egy csókot leheltem a szájra.
- Egyszer majd visszajövünk – feleltem optimistán, bár ebben magam is csak reménykedtem.
Olyan szép napokat töltöttünk itt együtt, hogy a világon semmire nem cseréltem volna el. De sajnos vissza kellett térni a valóságba.
Ami jelenleg azt jelentette, hogy el kellett volna indulnunk, de láthatóan egyikünknek se volt ínyére ez a dolog.
A megnyugtatóan kezdődő csókból egyre szenvedélyesebb lett, és azon kaptam magam, hogy a sebváltót kikerülve Rob ölében ülök, vele szemben az autóban, a naplemente fényeivel körbevéve.
A jó időre tekintettel csak egy szoknyát húztam magamra, ami már a derekamon tekergett a kezei közreműködése miatt, melyekkel a fenekemet és lábaimat simogatta.
Míg én az ingét gombolgattam, ő a blúzommal tette ugyanezt, de a teljes levetkőzéshez most a hely sem volt megfelelő, és a kedvünk sem. Megelégedtünk annyival, hogy ruháinkat félresimítva tapintottuk egymás bőrét.
Lábaim közt egyre nagyobb forróságot éreztem, de nem akarta beérni ennyivel. Rob nadrágjához nyúltam, és amíg ő a nyakamat halmozta el szája édes csókjaival, kioldoztam az övét, és amennyire lehetséges volt, lejjebb toltam a csípőjén.
Amint szemmel látható gerjedelme kiszabadult az anyag alól, fölé helyezkedtem, ő pedig a bugyimat egyszerűen félrehúzta, és könnyedén belém siklott.
Egyszerre sóhajtottunk fel az érzéstől és a különleges szituáció okozta izgalomtól, majd a nyakába kapaszkodtam, és miközben falni kezdtem az ajkait, mozogni kezdtem. Nyelvünk legalább olyan szaporán falta egymást, ahogy lentebb testünk egymásba forrt másodpercről másodpercre egyre őrjítőbb tempót diktálva.
Visszafojthatatlan gyönyöröm elérkeztével fejemet hátravetve Rob nevét sikítottam, ő pedig ajkait a nyakamra, mellemre tapasztva követett alig pár pillanattal később.
Reszketve csókoltam meg újra és újra, nem törődve a légszomjjal, ami minden alkalommal végigkísérte szenvedélyünket. Ez kicsit más volt, mint az eddigi szeretkezéseink, itt most elsősorban a nyers vágy dominált, de ez egy cseppet sem vett el a dolog varázsából.
Miután szívverésünk visszaállt a normális ritmusba, elhúzódtam tőle, és visszaültem a helyemre. A ruhámat nagyjából megigazítottam, és reménykedtem benne, hogy egy külső szemlélőnek sem tűnne úgy, mint aki épp most adta át magát a testiség örömeinek egy autóban.
Miután Rob is összeszedte magát, az ablakon át felfedeztük, hogy időközben teljesen ránk sötétedett. De még mindig nem indultunk el, ezért kíváncsian néztem sofőrömre, aki hitetlenkedő, de derűs – és nem utolsó sorban kielégült – pillantásokkal méregetett.
Amint visszagondoltam rá, mit is tettünk, elpirultam, mire ő halkan felnevetett. Aztán én is. Képtelenségnek tűnt szégyenkezni olyasmi miatt, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt.
Rob előkotorta a cigijét a zsebéből, és megkínált engem is. Rágyújtottunk, aztán felbőgette a motort, és lehúzott ablakokkal elindultunk hazafelé. Jólesett az este hűs levegője, ahogy az arcomba csapott, de mégis fájó szívvel néztem végig az utcán, majd a városon, ahol életem legszebb napjait tölthettem.
Egy torokszorító érzés kezdett fojtogatni, és kifejezetten rossz előérzetem lett valamiért, de nem tudtam volna megmondani az okát.
Másfél óra múlva megérkeztünk Rob lakása elé, és felcipeltük a csomagokat. Ahogy a villany feloltódott a lépcsőházban, rámosolyogtam, még most is meghatódva attól, hogy még erre is gondolt. A lakás olyan állapotban volt, ahogy hagytuk.
Mivel útközben megálltunk, hogy beszerezzünk némi cigit és sört, az utóbbiakat két kivétellel bepakoltuk a hűtőbe, és az erkélyre mentünk. A csomagokkal nem bajlódtunk, arra gondolva, hogy másnap is lesz nap.
Már önkéntelenül is Rob ölébe ültem, de miután elszívtam a cigimet, és a söröm nagy részét is megittam, felálltam.
- Máris itt hagysz? – kérdezte.
- Csak egy percre – feleltem.
A táskából előkotortam a gyógyszeremet, és a fürdőbe mentem. Még kettő szem volt az antibogyómból. Vagyis mára és holnapra elég. Akkor holnaputánra, vagy legkésőbb azutánra, azaz szerdára várható, hogy más megoldást keressünk az együttlétre. De ez nem okozott aggodalmat, eddig is sikerült minden helyzetet megoldanunk.
Bekaptam a mai szemet, és egy korty vízzel lenyeltem. Éppen visszaindultam volna az erkélyre, amikor Rob lépett be utánam. Már csak a nadrág volt rajta, az ingjétől megszabadulhatott valahol útközben a fürdő felé.
Félreérthetetlen pillantással lépett hozzám, és újra gombolgatni kezdte a blúzomat. Mosolyogva segítettem neki, és lassan az összes ruhadarabjaimtól megszabadultam. Ő is letolta a nadrágját, és beléptünk a zuhanyzóba.
Bár nem volt olyan kellemes itt, mint Brightonban a jacuzziban, de egy percig sem okozott gondot, hogy hamar feltaláljuk magunkat.
Karjaimmal és lábaimmal körbefontam magam Rob testén, ő a combjaimnál fogva tartott, hátamat nekidöntve a fülke falának. Nyelvével körbecirógatta a számat, mire engedelmesen kinyitottam előtte, és egyszerre hallottam felnyögni és éreztem megborzongani, amint körmeimmel finoman végigszántottam a hátán.
Ő sem kérette magát, egy pillanat múlva már magamban éreztem mozogni. Sikolyaimat visszaverték a csempék, de itt legalább már nem kellett visszafojtanom élvezetem hangjait, mint például a tengerparton, vagy az autóban. Az emlékekre még jobban megborzongtam, bár Rob érintése is kiváltotta belőlem ugyanezt a kellemes bizsergést, ami cikázva rohant át a bőrömön mindenhol, ahol ezekben a percekben is éppen érintkeztünk.
A zuhanyrózsából záporozott ránk a víz, de mi csak egymásra figyeltünk, nem tudtam betelni a csókjaival, az illatával, az érintésével.
Ahogy közeledett saját csúcspontom, ma is már számtalanadszor, még mindig csodálkoztam rajta, hogyan képes Rob ennyire felizgatni és - akármilyen kimerültek is vagyunk már ma is - ennyire teljesen, tökéletesen és maradéktalanul kielégíteni engem minden alkalommal.
Újra az suhant át az agyamon, hogy nem lehet rá más magyarázat, csakis az, hogy egymásnak lettünk teremtve. De mielőtt ezt végiggondolhattam volna, elszakadtam kedvesem ajkaitól, és a vállába harapva csillapítottam az édes kínjaim enyhülését hozó gyönyörök tetőfokát.
Rob most sem maradt le egyetlen másodperccel sem mögöttem, ezzel még inkább csodálkozásra késztetve engem. Hogy én bírom a tempót, az egy dolog, de neki valamivel nehezebb a dolga, de mégis sikerült az összes együttlétünk alkalmával olyan maximumot nyújtania, amit eddig elképzelhetetlennek hittem.
Éreztem, hogy végigcsókolgatja a nyakam, a vállam, az arcom, majd a számat becézte tovább izgató ajkaival és nyelvével. Ellenállásom a nullánál is kevesebb volt, így odaadóan viszonoztam.
Ezután lezuhanyoztunk, gyengéden mosdatva végig egymás testét. Rob ismét egy törölközőbe csavarva vitt a karjaiban az ágyba, ahol végigtörölgette minden porcikámat. Ez persze megint nem maradt következmények nélkül, egymás karjaiba sodort bennünket a még ki sem hűlt, de máris újjáéledő vágy.
Egész éjjel a testi örömöknek hódoltunk, és csak hajnalban ért bennünket utol a pihenés biztosító édes álom.
---
Késő reggel, amikor felébredtem, Rob már felöltözve fogadott egy csésze forró kávéval.
- Hova készülsz? – érdeklődtem.
- Be kell mennem a kórházba, ma van a varratszedés.
Eszembe jutott, hogy napok óta, sőt, azóta az egyetlen alkalom óta, mikor olyan nagyon rosszul lett, nem panaszkodott semmilyen fájdalmakra.
Aggodalmam viszont azonnal visszatért, de reménykedtem, hogy biztosan elmondta volna, ha valami komolyabb baja lenne, vagy hasonló.
A kávét még közösen ittuk meg, a teraszon, a magam részéről egyetlen lepedőbe öltözködve, de utána sehogyan sem akartam elengedni.
- Nem mehetek veled? – kérdeztem. – Gyorsan felötözök – ígértem.
De ő csak titokzatosan mosolygott.
- Sietek vissza – mondta, és egy utolsó csók után kisétált az ajtón.
Magamra maradtam, és a rossz előérzet, ami akkor tört rám, amikor előző este hazafelé utaztunk az autóban, újra jelentkezett.
