128. fejezet (Rob)
Sokáig aludtunk reggel, és a reggelivel is elhúzódott az idő, így már majdnem dél volt, mire lesétáltunk a partig. Kristen vidáman lépkedett mellettem, de csak a kezét mertem megfogni.
Az a vigyor az erkélyen nem sok lelki nyugalmat adott a számomra. Sejtelmem sem volt, mit tervez ezúttal, de abban biztos voltam, hogy az őrületbe fog kergetni vele. És nem feltétlenül a szó rossz értelmében…
Alighogy lepakoltuk a törölközőket a felforrósodott homokra, Kristen a víz felé lépdelt, én pedig követtem. Tisztes távolból, bár a látványa hátulról is felért egy kínpaddal.
Abban reménykedtem, hogy a víz most is segít majd úrrá lenni a vágyaimon, de csalódnom kellett, mert szinte fokokkal volt melegebb az előző napinál. Ráadásul a bikinifelsőjét már a parton levette, így egyáltalán nem éltem meg könnyen a strandolást. De ekkor még nem volt fogalmam, mi egyéb fog történni a későbbiekben.
Nem mertem szerelmem közelébe menni, mivel megfogadtam, hogy alkalmazkodom az ő terveihez, mind ami a pillanatnyi akaratát illeti, mind pedig azokat, melyek majd a jövőnkre vonatkoznak. A pillanatnyiak abból álltak egyelőre, hogy messzire beúsztunk a tengerbe.
- Forduljunk vissza – kértem egy idő után.
Kristen nevetve pillantott felém.
- Félsz a mélyvíztől? – kérdezte kacsintva.
- Téged féltelek – feleltem komolyan.
Nem volt kedvem viccelődni ezen, és erre szerencsére ő is beleegyezően visszafelé kezdett úszni.
A mozgás jót tett, sikerült elterelni a figyelmemet vele, de amint a derékig érő vízbe értünk, Kristen megtorpant, és elkezdte fürkészni a partot. Én is körülnéztem, de nem láttam semmit, és senkit, ami felkelthette volna az érdeklődését.
- Mi az? – kérdeztem felé fordulva.
Erre az ajkába harapott, és lesütött szemei alól rám pillantva újra a sátáni mosoly ragyogott az arcán. Megfogta a kezem, és a derekára tette.
Nagyot nyelve mertem csak közelebb lépni, nem egészen tudván, hogy mit tervez. Ő is átkarolt, és felágaskodott, csókra nyújtva az ajkait. Úgy gondoltam, ennyit még megengedhetünk magunknak, és nem tagadtam ezt meg tőle.
Nem voltam benne biztos, hogy a tegnapi események nem viselték-e meg túlzottan a testét, ezért egy kis idő akartam hagyni neki, mielőtt újra elcsábítom, de megelőzött.
Anélkül, hogy elszakadtunk volna egymás szájából, a mélyebb víz felé kezdett húzni, és ösztönösen követtem. Amikor már a mellkasomig ért a víz, ő elrugaszkodott a talajtól, és ösztönösen kaptam el a fenekénél fogva, ahogy a nyakamba kapaszkodva hozzám simult.
Újra csókolni kezdtük egymást, a sós tengervíz, amit ajkain ízleltem, cseppet sem enyhített növekvő gerjedelmemen. Amit ő is megérzett, és egyik kezét kettőnk közé csúsztatta, majd a nadrágomba. Ekkor már tudtam, mit akar.
Levegő után kezdtem kapkodni, ahogy simogatni kezdett. Nem hagyhatta viszonzatlanul a ténykedését, így fenekéről lábai közé, majd a bikinialsója alá dugtam az ujjaimat. Őt is hallottam felnyögni, ahogy izgatni kezdtem.
Ajka ismét a számra tapadt, és nyelve olyan erotikus táncot lejtett az enyém körül, hogy ilyet még nem is képzeltem el soha. Keze mozgása sem maradt félbe egyetlen másodpercre sem, és egyre nehezebben bírtam visszafogni magam. Aztán hirtelen mégis elengedett, és ellökött magától.
Két okból kaptam utána, mert neki itt túl mély volt a víz, és mert nem akartam elengedni így, befejezetlenül.
Aggodalmaim azonban feleslegesen bizonyultak, mivel leért a lába, bár alig látszottak ki a vízből a vállai, és egy perc múlva már újra ölelt. Derekam köré kulcsolt lábain végigsimítva észre vettem, hogy a bikinialsóját az egyik bokája köré csavarta, nehogy elveszítse.
Kezei engem is kiszabadítottak a fürdőnadrág fogságából, és úgy helyezkedett, hogy egy pillanat múlva már nem a vizet éreztem magam körül, hanem az ő testének forróságát. Simán és könnyedén csusszantam bele, és Kristen a vállamba kapaszkodva kezdett el mozogni. Fenekénél tartva segítettem neki ebben, de arra is ügyelnem kellett, hogy valahogy talpon maradjak mindeközben.
Cseppet sem rontott viszont a hangulaton a körülöttünk ringó tenger, sőt, ilyen élményben még nekem sem volt soha részem. Csak egy másodpercre futott el a féltékenység, hogy vajon Kristen… de ahogy ránéztem, vágytól csillogó tekintete elfeledtetett velem mindent.
Egyre hevesebben mozogtunk, és újra egymás sós ízét érezhettük a szánkban, ahogy testünkhöz hasonlóan nyelvünk is összefonódott. Kristen a számba harapott, amint teste szorításából arra következtethettem, hogy elélvezett, nyilván sikítani nem akart itt, ahol még a víz is viszi a hangot. Én sem fogtam tovább vissza magam, és követtem őt máris a csúcsra.
Utána sem eresztettük el egymást, de a tenger megakadályozta, hogy egymásban – jobban mondva én benne – maradjunk. Egy hajó a távolban hullámokat gerjesztett, és a lökések elválasztották összekapcsolódó testünket.
Kristen távolabb húzódott, és matatni kezdett a víz alatt, nyilván a bikinialsóját húzta vissza. Én is rendbe szedtem öltözékem, majd újra magamhoz húztam. A víz csak alig segített felhevült testem lecsillapításában, és légzésem helyre állásában, de mégis a csókjára vágytam újra. Egyáltalán nem habozott viszonozni azt, bár neki is gondjai voltak a levegővétellel.
Végül kisétáltunk a partra és nemcsak az úszástól kifulladva omlottunk a törölközőinkre.
Reggel még aggódtam amiatt, hogy neki talán túl korai lenne a tegnapi éj után újra egyesülnünk, de ezt nem hagytam volna ki mégsem, semmi pénzért. Szerelmesen pillantottam rá, és ugyanolyan elepedő tekintetet kaptam viszonzásként.
Kristen bőrén enyhén látszott az előző napi napsugarak pírja, és ahogy hanyatt fordult, mellein is egyre inkább halványulni és gyógyulni látszottak a sebek. Nem akartam túl feltűnően bámulni, bár nem azokban gyönyörködtem elsősorban, ahogy végigsiklott a tekintetem a testén.
Körülbelül egy órát élvezhettük még a napsütést, és a meleget, mielőtt felhők kezdtek volna gyülekezni az égbolton. Összeszedtük a cuccainkat, és visszamentünk a házba, nehogy a parton érjen minket utol a váratlan vihar.
- Elmegyünk ma is ebédelni? – kérdezte Kristen, amint fedél alá értünk.
Én azonban reggel már erre is gondoltam, és nem szerettem volna egyetlen percet sem akár nélküle, akár másokkal körülvéve tölteni el vele, így vettem néhány alapanyagot, amivel túléljük az elkövetkező napokat.
- Ha gondolod, összedobok valamit – feleltem.
- Ja tényleg, láttam, hogy tele van a hűtő – jutott eszébe, majd közelebb lépett, és nyakamat átkarolva a szemembe nézett. – Olyan tökéletes vagy – suttogta.
Közel sem tartottam magam olyan tökéletesnek, mint inkább szerencsésnek, de ha ő ebben a tévhitben él, nem én fogom rádöbbenteni a valóságra.
Lopott egy pár csókot tőlem, majd az emeletre indult. Nyilván átöltözni. De tévedtem, mert csak egy pólót húzott fel a bikinifelső helyett, ami alatt tán még annál is csábítóbban rajzolódtak ki keblei.
Elkaptam róla a szemeimet, és próbáltam az ebédkészítésre koncentrálni. Nem sok sikerrel, mert Kristen érdeklődve felült a pultra, amin a paradicsomot szeleteltem, és ezzel máris elterelte a figyelmemet.
- Mit eszünk? – kérdezte.
Tésztaételekben eléggé otthonosan éreztem magam, így mostanra is azt terveztem, csak kicsit sajátosan elkészítve.
- Meglepetés – feleltem rekedten.
Nagy erőfeszítésembe tellett, hogy ne a lábait bámuljam, amelyeket most keresztbe rakott, és lóbálni kezdett, miközben hátradőlt, és a tenyerére támaszkodott.
Kezem önkéntelenül mozdult volna felé, de előbb félretettem a paradicsomot, és megtöröltem a kezem. Aztán megálltam előtte úgy egy méterre, és sokatmondóan pillantottam rá.
- Jajj, ne haragudj! Zavar, hogy nézlek közben? – kérdezte ártatlanul, és lábait enyhe terpeszbe tette.
Túl ártatlanul. Szemei csillogása viszont elárulta, hogy közel sem olyan ártatlan gondolatokkal van itt, mint amilyeneket láttatni próbál.
Nem válaszoltam, csak hitetlenkedve elmosolyodtam. Az hogy én minden percben kívánom, az egy dolog, de még mindig szokatlan volt, hogy a jelek szerint ő is…
De eszemben sem volt tiltakozni. Közelebb léptem hozzá, mire a pult szélére támaszkodott, és kissé előrehajolt felém. Lábait felemelte, és azokkal húzott közelebb magához.
Háta mögé nyúltam, és a fenekénél fogva megragadtam. Azonnal belém kapaszkodott, ezzel megkönnyítve a dolgomat. Felemeltem, és mivel a pultot telepakoltam az ebédhez szükséges kellékekkel, más hely után néztem körbe. Az asztalon semmi nem volt, így erre ültettem fel kedvesemet, akinek az ajkai időközben nyakamon kezdtek varázslatos és izgató dolgokat végezni.
Nyakamat eleresztette, és levette a pólóját. Simogatni kezdtem előbukkanó melleit, közben fölé hajoltam, és csókra nyújtott szája után kaptam. Ajkai és nyelve mozgása ismételten az őrület határáig űztek. Keze a mellkasomat cirógatta, aztán lejjebb haladva meg akart szabadítani a nadrágomtól. Egy pillanatra kibontakoztam öleléséből, hogy mielőbb megszabaduljak tőle magam, addig ő is lehúzta a tökéletesen feleslegessé vált bikinialsóját.
Tettre készen léptem vissza széttárt lábai közé, és nyelvemmel is szívesen okoztam volna neki örömöket, de most mégsem szántam erre időt, inkább egyből behatoltam teste nedves rejtekébe. Kristen felsikkantott, de anélkül is tudtam, hogy most nem voltam túl óvatos. Csak remélni mertem, hogy nem okoztam neki fájdalmat hevességemmel, de amint mozogni kezdtem, és nyögései egyre kéjesebbekké váltak, eloszlottak kétségeim.
Kristen fejét hátravetve, majd az asztalon teljesen hanyatt dőlve esedezett kegyelemért, amint ujjaim is a lábai közé siklottak, és teste külső részét kényeztetni kezdtem.
Egy idő után egyre sűrűbben jöttek sikolyai, itt már nem kellett visszafognia a szenvedély hangjait. Én is felnyögtem, amint elvesztettem önkontrollomat, és egy utolsó lökéssel megadtam magam a beteljesülésnek. Kristen testének rándulásaiból biztosra vettem, hogy neki is sikerült elélveznie.
Remegő testét magamhoz szorítottam, majd kihúzódtam belőle, karjaimba vettem, és az emeleti fürdőbe indultam.
