171. fejezet (Rob)
A délutáni találkozómig hátralevő órákat szerelmeskedéssel töltöttük, és valamilyen csodának köszönhetően ezúttal egyszer sem feledkeztem meg megfelelő óvintézkedésről. Egy kicsit zavart ugyan, hogy így nem érezhetem ugyanolyan intenzíven Kristent, mint nélküle, de megegyeztünk, és tartani akartam a szavam.
Ennek ellenére persze tisztában voltam azzal is, hogy lehetséges, hogy az a baba máris úton van, de nem akartam újra szóbahozni. Tíz, azaz már csak kilenc nap múlva úgyis kiderül minden, gondoltam.
Mielőtt Jenny betoppant volna Kristenért, lezuhanyoztunk, de ezúttal szigorúan csak lágy becézgetések közepette, habár elég nehezemre esett visszafojtani a vágyaimat. Viszont már tökéletesen biztos voltam benne, hogy Kristen csinálja ezt velem. Ezt az őrült szenvedélyt, amit ébreszt bennem egyetlen érintése, mosolya, csókja… És minden egyes alkalommal képes elérni, hogy újra és újra még többet akarjak belőle.
Biztosra vettem, hogy voltak boszorkányok az ősei közt, ő pedig nem is kis adagot örökölt a tehetségükből. Teljesen az ujja köré csavart. Olyannyira, hogy négy órakor komolyan fontolóra vettem, hogy felhívom Briant, mégsem megyek.
De kedvesem lebeszélt erről.
- Jenny is itt lesz mindjárt, és rettentően be van zsongva az esküvő miatt, úgyhogy meg kell mentenem tőle Ricket, mielőtt szegény visszakozik a nősülés elől – magyarázta Kristen mosolyogva, mikor megemlítettem neki a lehetőséget, hogy mégis itthon maradhatunk.
- És engem ki fog megmenteni? – kérdeztem, és magamhoz öleltem.
- Téged? – gondolkodott el egy percre. – Hogy is hívják azt az új lányt?
Elfintorodtam, mire felnevetett.
- Nyugi, nem vagyok féltékeny típus – mondta, de a végén saját magát megcáfolva, eltöprengve ráncolta össze a szemöldökét.
- Nem? – évődtem vele már én is, de a csókom igyekezett bebizonyítani neki, hogy semmi oka nincs rá.
Ha akartam volna, sem látok meg mást rajta kívül soha többé. Szerelmes összefonódásunkat Jenny kopogása szakította félbe, aki, miután beengedtem, máris ráncigálta volna magával Kristent, de ő még túl erősen kapaszkodott belém ahhoz, hogy közös barátnőnknek könnyű dolga legyen.
- Hé, az üzletek zárnak, mennünk kell – toporgott Jenny egyre türelmetlenebbül, így nagy nehezen eleresztettük egymást.
Újabb és újabb csókjaink után már majdnem kiabálni kezdett, de csúnyán kinevettük. Néztem, ahogy eltűnnek a folyosó végén, aztán visszamentem a lakásba összeszedni a kulcsaimat, és én is elindultam a klubba.
---
Kathy aranyos lánynak bizonyult, hasonlított a nővéreimre, csak még nálam is fiatalabb kiadásban. Hamar megtaláltuk a közös hangot is, és szerencsére elsőre megértette, amit magyarázok neki. Ennek külön örültem, hisz így nem lesz szükség túl sok következő alkalomra.
Még a zenéje is tetszett, habár kissé különbözött attól, amilyent én szoktam játszani. Ennek ellenére elrepült az idő. Észre sem vettem, amikor egyre többen gyűltek körénk. A nap során egy közös dalszerűt is sikerült eszkábálnunk, és mindenki rajongott érte.
Az órára pillantva azonban aggódni kezdtem, mert már nyolc is elmúlt, és Kristenék még nem voltak sehol. Legalábbis azt hittem. Mikor viszont jobban körülnéztem, láttam, hogy Jennyvel együtt már a szokásos helyükön ülnek, és a színpadot figyelik. Habozás nélkül otthagytam Kathyt egy dal kellős közepén, de bíztam benne, hogy menni fog neki a folytatás egyedül is, mert máris a lányok felé siettem.
Kristen kissé távolságtartónak tűnt, de elképzelésem sem volt, hogy miért. Az üdvözlő csókomat viszont hevesen viszonozta. Sőt, olyan hevesen, hogy azt hittem, ott helyben leszek kénytelen a magamévá tenni, ami persze egyáltalán nem lett volna ellenemre, de tekintettel a népes közönségre, inkább letettem erről.
Kifulladva, vágytól felpezsdülve húzódtam el tőle végül.
- Mióta vagytok itt? – kérdeztem, miközben rágyújtottam, hogy lehiggadjak.
Kristen persze tett róla, hogy ez ne sikerüljön, mert az egyik kezét a combomra tette, igen közel a farmerem legfeszülőbb részéhez, és lágyan cirógatott, miközben másik kezével ő is cigi után kutatott. Amit nem talált, így az enyémet kobozta el.
- Úgy egy órája – mondta közben.
Elszégyelltem magam. Egy órája itt vannak, és én nem vettem észre. Újabb cigire gyújtottam az ellopott helyett, és mentegetőzni kezdtem figyelmetlenségem miatt.
- Ne haragudj!
De nem haragudott.
- Isteniek voltatok, nincs miért bocsánatot kérned – hárított rögtön, és keze feljebb siklott. Csak egy centit, és ő valószínűleg észre sem vette, de nekem nagyon is feltűnt az érintése.
- Tényleg tetszett? – kérdeztem lélegzetvisszafojtva.
- Bár egyedül jobban tetszel, de így párban sem volt rossz.
Eközben odahajolt hozzám, és újra megcsókolt. Hiába kívántam meg az előbbi csókunk óta még jobban, most már észleltem, hogy némi alkohol-ízt érzek az ajkain és a nyelvén. Ha jobban körülnéztem volna az asztalon, láthattam volna az ott sorakozó üres koktélos poharakat, de csak Kristenre tudtam figyelni.
Mielőtt leteremthettem volna, amiért ivott, emlékeztettem magam, hogy ma letettünk a babaprojektről. Egyelőre. Így nem szóltam neki nemtetszésemről. Titkon viszont tovább reménykedtem, hogy az előző napok mégis elegendőek voltak ahhoz, hogy teherbe essen. De csak egy percig tudtam ezen gondolkodni, mert a csókja megbabonázott.
A cigi elfogyasztatlanul égett végig a kezemben, mert helyette őt kóstolgattam.
- Meddig akarsz még maradni? – kérdeztem, mikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól levegővétel céljából.
Csábítóan rám mosolygott, és enyhén megvonta a vállát. Aztán Jennyre pillantott.
- Nem baj, ha mi most elmegyünk?
- Menjetek csak, én is hazamegyek Rickhez. Kimerített a vásárlás – felelte amaz vigyorogva.
Nem gyújtottam rá újabb szálra, ehelyett megfogtam Kristen kezét, és a klubból gyorsan a hátsó parkoló felé vezettem, ott pedig az autóm irányába húztam. Odaérve nekidöntöttem az ajtónak, majd csókolni kezdtem.
- Legközelebb szólj, ha megjössz – kértem zihálva, miközben benyúltam a pólója alá.
Ő sem tétlenkedett, az ingemet már kigombolta, és épp a nadrágom csatjával bíbelődött. Tudtam, hogy ha így folytatja, nem fogom kibírni, míg haza nem érünk, és ráadásul óvszert sem hoztam magammal. De őt látszólag most ez érdekelte a legkevésbé.
- Legközelebb… - suttogta. – El sem engedlek – fejezte be.
A csattal végzett, és határozottan benyúlt a nadrágomba. Elmosolyodott, amint megérezte, hogy milyen hatással van rám, majd egy pár lélegzetelállító mozdulat után felhúzta miniszoknyáját, és felkapaszkodott a testemre.
Ezzel végképp egyértelművé tette, hogy mit is akar. De itt…? Gyorsan körülnéztem, és nem láttam senkit. Reménykedtem benne, hogy ez egy ideig még így is marad, mert már én sem bírtam tovább uralkodni magamon.
Míg egyik kezemmel Kristen fenekét tartottam, a másikkal a bugyiját akartam félretolni, de nem találtam. Meglepetten pillantottam a szemébe, de válasz helyett ajka a számra tapadt. Nem várakoztattam tovább – egyikünket sem. Továbbra is az autónak döntve hatoltam belé mélyen, és egyik kezemmel a kocsi tetején megtámaszkodva mozogtam benne hevesen, a gyönyörök tetőfoka felé igyekezve.
Ajkai nem engedtek el egy pillanatra sem, így csak azt érezhettem, hogy élvezete pillanatában sikoltás helyett a számba harap. Én is követtem őt egy másodpercen belül, majd lihegve újra körülnéztem. Sehol senki.
Visszapillantottam a szemeibe, és remegő ajkaira. Soha nem gondoltam volna, hogy erre valaha rá tud venni, pedig igazán győzködnie sem kellett.
Lábaival eleresztette a csípőmet, én pedig lassan kihúzódtam belőle, és visszagomboltam a nadrágomat. Kristennek egyszerűbb dolga volt, csak a miniszoknyáját kellett legörgetnie a combjain. Miután rendbe szedtem magam, újra az autónak támaszkodtam a kezeimmel a feje mellett, és még mindig levegő után kapkodva egy csókot leheltem a szájára.
- Ez előre kitervelted, igaz? – kérdeztem tőle rekedt hangon.
Olyan ártatlan és hatalmas szemeket meresztett rám, miközben szándékosan lassan megcsóválta a fejét tagadásképpen, hogy biztos voltam benne, ráhibáztam.
Halkan felnevettem, és még egyszer megcsókoltam. Mézédes ajkai további bűnökre csábítottak volna, de elszakítottam magam tőle, és a kocsikulcsokat keresgéltem a zsebemben.
Kristen a hazafelé vezető úton sem fért a bőrébe, megállás nélkül az ingem alatt matatott, és a nyakamat harapdálta, ezzel feltüzelve engem a folytatásra. Alig vártam, hogy belépjünk a lakásba, ahol megismétlődött a parkolói jelenet, azzal a különbséggel, hogy itt a bejárati ajtó volt az, aminek belülről nekidöntöttem.
De legalább a hívatlan bámészkodóktól nem kellett ezúttal tartanunk. A védekezésről persze ismét megfeledkeztem. Azzal mentegettem magam gondolatban, hogy képtelen voltam ellenállni Kristennek. És ez igaz is volt.
A mostani akció után a ruháinktól a hálószoba felé szabadultunk meg, hogy kényelmes körülmények között folytassuk. Ott az óvszerek láttán mégis úgy véltem, illik elnézést kérnem, amiért megszegtem a szavam.
- Sajnálom – suttogtam szerelmemnek, aki már az ágy közepén hevert, kitárt karjait felém nyújtva.
De nem moccantam. Egyelőre.
- Mit sajnálsz? – térdelt fel az ágyra, megelégelve, amiért nem bújok máris hozzá, és apró kezeivel cirógatni kezdett. Mindenhol.
Mivel az ajkai is beszálltak a játékba, fél percen belül elfelejtettem, miért is kértem bocsánatot. Nem kellett tovább könyörögnie, hogy melléfeküdjek, de alighogy ezt megtettem, a hátamra döntött, és lovagló ülésben elhelyezkedett rajtam. Felnyögtem, ahogy a testébe fogadott, majd a mellkasomra támaszkodva sebes tempóban mozogni kezdett rajtam.
Nem telt bele sok időbe, hogy újra a paradicsomban érezzem magam, és ő is remegve pihegett a karjaimban. Átöleltem, és légzése csillapodtáig simogattam verejtéktől nedves testét. Az érzelmeim olyan hevesen törtek fel bennem, hogy úgy éreztem, mindenképpen meg kell osztanom vele is.
- Szeretlek – súgtam, de nem válaszolt.
Elaludt.
