162. fejezet (Kristen)
- Fázol? – kérdezte Rob, de közben már húzta is magunkra a takarót.
- Csak az élmény utóhatása – feleltem mosolyogva.
Meg akartam nyugtatni valahogy. Éreztem rajta némi feszültséget, és nem akartam, hogy magát okolja a történtekért. Vagy a következményekért. Ez egyedül az én dolgom.
- Nem bánnád? – érdeklődött, de nem tudtam, mire gondol.
- Mit? – kérdeztem, és közben cirógatni kezdtem a mellkasát.
- Ha… - kezdte, de nem folytatta. – Ezentúl védekezünk, megígérem – fejezte be végül.
Ekkor már tudtam, hogy megbánta, hogy elhamarkodottan kimondta azt a két szót. És azt, hogy azoknak megfelelően cselekedett.
Felemeltem a fejem a mellkasáról, és a szemébe néztem.
- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb – próbáltam mentegetőzni.
Ha még azelőtt megemlítettem volna, hogy egyáltalán csókolózni kezdünk, akkor talán máshogy alakult volna. Az nem volt mentség, hogy olyan szinten elfeledtetett velem mindent ő, a csókja és az érintése, hogy nem jutott eszembe ez a cseppet sem mellékes körülmény.
- Engem kellett volna, hogy érdekeljen – hárította rögtön kedvesen a mentegetőzésemet.
- De ebből talán még nem lehet… baj – igyekeztem megnyugtatni. Mindkettőnket.
- Nem. Ezentúl vigyázok rád – ígérte ismét, és kissé felemelkedve megcsókolt.
Hogy csalódottságomat és bűntudatomat elrejtsem, visszafeküdtem a mellkasára. Így nem láthatta, hogy a könnyeim egyre jobban elő kívánkoznak törni szorosan összezárt szemhéjaim mögül.
Szerettem volna, ha meg tudom változtatni a múltat. A közeli múltat annyiban, hogy időben szólok neki. Még mielőtt késő. Mert amikor végül szóltam, egyértelműen nem a megfelelő időpont volt. A távoli múltat pedig annyiban, hogy eleve elmondom neki a konkrétnak vélt sejtéseimet az akkori terhességről, és együtt keresünk rá megoldást.
De mindkettőt elszúrtam. És már egyiken sem lehet segíteni. Csak annyit tehetek, ha most megpróbálok én is arra koncentrálni, hogy ne fordulhasson elő még egyszer hasonló óvatlanság.
Könnyeimet sikerült visszatartanom, és bár a bánatom nem múlt el, mégis annak kezdtem el örülni, hogy ha lassan is, de talán újra meg tudunk nyílni egymás felé, és akárhogy is lesz, lesz módunk megpróbálni mindent megtenni annak érdekében, hogy a kapcsolatunkat próbáljuk valahogy a helyére rakni.
Én ezt szerettem volna. És abból, hogy Rob végül megbocsátotta a hazugságaimat, remény támadt a szívemben a közös jövő elérésére.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Rob szíve hevesebben kezd dobogni a fejem alatt. Nem tudtam, mi izgathatta fel hirtelen, ezért aggódással vegyes szerelemmel pillantottam fel rá. Mikor nem fedeztem fel az arcán semmi olyat, ami egyértelműen gondra utalt volna, hanem csak a tekintete izzott a vágytól, nem bírtam neki ellenállni, és a könyökömre támaszkodva megcsókoltam.
Biztosítani akartam arról, hogy nem tartom felelősnek a történtekért. Emellett újra megkívántam.
Kissé feljebb csúsztam az ágyon, és lábamat a derekán átvetve ráfeküdtem. Kezei végigsimogatták minden porcikámat, míg ajkaim és nyelvem a régóta ismerős, de sokáig hiányolt Rob-ízt kóstolgatták.
Váratlanul felült, engem is emelve magával, de cirógatását nem hagyta abba.
Miközben a nyakamat és melleimet borította be csókjaival, éreztem a lábaim közt, hogy éledezni kezd a teste is, és minden józan gondolat elszállt az agyamból, amely most óvatosságra inthetett volna. Addig mocorogtam, amíg végre újra testem mélyére sikerült irányítanom szerelmemet. Rob szorosan a csípőmbe markolt, és egy pillanatra megijedtem, hogy le akar lökni magáról.
Nem tudhattam, neki mennyire maradt meg az iménti esetleges újra-terhességgel kapcsolatos beszélgetésünk a gondolataiban. De félelmem alaptalannak bizonyult. Csak a mozgásomat próbálta korrigálni, amelynek következtében ugyanis megállíthatatlanul közeledtünk az újabb felelőtlenség felé.
Rob hanyatt dőlt a párnákra, én pedig a mellkasára támaszkodva még tovább fokoztam csípőm ritmusát, nem foglalkozva tovább az akaratlan következményekkel.
A beteljesülés előtti utolsó pillanatban a szájára hajoltam, és egy csókkal fojtottam el édes kínjaink okozta megkönnyebbülésünk ziháló hangjait. Rob a szenvedélyünk viharának csillapultával átölelte reszkető testemet, és tovább csókolt, habár így is légszomjjal küzdöttünk mind a ketten.
Sokáig még nem másztam le róla, boldog volta, hogy újra ilyen közel érezhetem magamhoz, és nyújtani akartam a percet, amikor el kell válnunk egymástól. Még ha ez csak az ágy két különböző, de egymáshoz közeli pontját jelentette is.
Ő viszont felemelte a fejemet, és komoly tekintettel nézett rám.
- Ma nem kísérthetjük többet a sorsot – mondta.
Erre lehunytam a szemem, és halkan felnyögtem. Tudhattam volna, hogy ő sem felejtette el. Nekem még az elején villant át az agyamon, de aztán amilyen gyorsan jött is, el is tűnt a gondolataim közül, és a helyét átvette máris valami más. Most viszont újra… kockáztattunk.
Féltem, hogy ez attól is elrettenti, hogy egyáltalán hozzám érjen, és ezt nem akartam, de nem tehettem semmit. Mindenesetre meg akartam előzni, hogy ő toljon el magától, így kelletlenül lemásztam róla, és odébb gurultam az ágyon. Bűntudatom volt. Az előbb még én hívtam fel a figyelmét a veszélyekre, aztán én maga fekszek ki a vonat elé. Képtelenség!
Rob viszont nem haragudott annyira rám, mint én magamra, mert rögtön közelebb húzódott, és puszikkal borította az arcomat, majd egy vérforraló csókkal oszlatta el önutálatom egy kicsiny részét. De mielőtt vágyaink új erőre kaphattak volna, ezúttal ő távolodott el tőlem, de aztán magához vont, és éreztem, hogy nyugtatólag cirógatni kezd.
A fáradtság hirtelen minden eddiginél erőteljesebben ütközött ki rajtam, és pillanatokon belül gondoktól mentes álomba szenderültem.
---
Talán hajnaltájt lehetett, amikor újra éreztem Rob simogatását a testemen. Még igencsak félálomban voltam, de nem akartam, hogy abbahagyja, ezért széjjelebb tártam a lábaimat, hogy fenekemet cirógató keze talán más tájaimat is fel kívánja deríteni.
Csókokat lehelt a lapockámra, és a vállamra, majd hirtelen lerántotta rólam a takarót. Kissé megborzongtam, de nem tudtam, hogy az érintésétől-e, vagy a hirtelen hűs levegőtől. A szememet még nem voltam képes kinyitni. Illatoltam valami egészen enyhe kávéillatot, ami viszont segített mielőbb magamhoz térnem.
Rob keze a combomra csúszott, és végigsimogatta, de ahelyett, hogy vágyaim középpontjára tévedtek volna az ujjai, készakarva húzta az idegeimet azzal, hogy újra a fenekemen folytatták varázslatos tevékenységüket.
Végül kinyitottam a szemem, és ő félig felöltözve feküdt mellettem. Hirtelen megijedtem, hogy nagyon sokáig aludtam, de a mosolya meggyőzött arról, hogy ne aggódjak emiatt. Engesztelésképpen mégis inkább hanyatt fordultam, és a karjaiba bújva megcsókoltam.
Bár csak egy nadrág volt a testén, a csókja után még ezt is soknak éreztem.
- Miért vagy ennyire túlöltözve? – panaszkodtam, miközben kezeimmel próbáltam mielőbb megszabadítani a zavaró darabtól.
Szerelmem felnevetett nyilvánvaló türelmetlenségemen, de nem segített megoldani a helyzetet. Éppen ellenkezőleg. A csuklóimat leszorította a testem mellé, majd rám feküdt, és nyelvünk újabb izgató párbajt vívott. A szám után a nyakamat hintette be ajkai kényeztető érintésével, de nem eresztette el a kezeimet.
Ki akartam szabadulni, hogy én is érinthessem, de hasztalan. Ekkor viszont legnagyobb meglepetésemre elengedett, és egy rövid csókot nyomott a számra.
- El ne moccanj! – szólt rám határozottan, és a szekrényhez ment.
Egészen halvány sejtéseim sem voltak, mik a szándékai, amíg egyszer csak előbújt a szerkény mélyéről, kezében valami selymesnek tűnő anyagot szorongatva, kissé félelmetes, de izgalmakat keltő mosollyal az arcán. Amint ráébredtem, hogy mit tervez, felcsillant a szemem, de ezzel egyidőben elpirultam.
Nem csináltam még ilyet soha, és féltem, hogy nehezen fogom viselni a „rabságot”, ezért hadakoztam egy kicsit, hitetlenkedő mosollyal hogy is juthatott ilyesmi az eszébe Robnak, de aztán megadtam magam, amint megbizonyosodtam róla, hogy csakis tőlem függ, mikor szabadulok ki a kötelékekből.
Miután kedvesem precízen az ágyhoz rögzítette a sál másik végét, amely nem a csuklóimon tekergett, elengedett, én pedig győztem magam visszafogni, hogy ne akarjak máris kiszabadulni, és ne vessem rá magam imádatom hús-vér tárgyára.
Rob újra elkezdte felderíteni testem minden centiméterét, már nem csak az ajkaival, hanem a kezeit is bevonva a tevékenységbe. A legapróbb érintésétől is megremegtem, de igyekeztem nem kioldozni a selyemsálat.
Egyre lejjebb haladt a testemen, és csípőm felé közeledvén megadóan tártam szét a lábaimat, hogy tegyen velem, amit csak szeretne, de lehetőleg minél előbb. Ő viszont tovább kínzott azzal, hogy széttárt lábaim közé feküdt, így még mindig csak nadrágon keresztül érezhettem az ölemnek nyomódni merevségét.
Egy röpke, de annál őrjítőbb csókot kaptam, aztán újra elhúzódott. Felnyögtem a szenvedéstől, melyek egyre csak feljebb korbácsolták a vágyaimat, és újra útnak indultak ajkai a testemen.
De ezúttal végre ő feszítette szét a térdeimet, és már éreztem magamon a leheletét. De nem kapkodta el. Egyik ujját mélyen belém fúrta, amitől rögtön levegő után kezdtem kapkodni, emellett mozgatni is kezdte, ezzel is tovább tüzelve így is lángokban álló testemet.
A nyelve is ugyanarra fele mozgott, és finoman ajkai közé vette a csiklómat. Ekkor sikítottam fel, amint a gyönyör villámként csapott le rám. De Rob nem elégedett meg ennyivel. Ezúttal két ujját mártotta belém, és tovább izgatott a nyelvével is. Pillanatokon belül érkeztek a következő hullámok, melyek elsodortak.
Már el is felejtettem, hogy meg vagyok kötözve, csak arra tudtam figyelni, amit csinál. Jobban mondva, már arra sem. Teljesen az eszemet vesztettem, amikor a következő másodpercben három ujja feszítette szét bensőmet, minden eddiginél nagyobb élvezetet okozva ezzel. A nevét kiáltottam, és sűrűn kapkodtam levegő után. Azt hittem, hogy ezután már megkönnyebbülten kapok egy kis pihenőt, és bár az ujjai eltűntek belőlem, a nyelvét éreztem meg a helyükre siklani.
Észre sem vettem, amikor szétszakadt a csuklómat fogva tartó selyemsál. Csak arra eszméltem, hogy szabadok a kezeim. Villámgyorsan elhúzódtam tőle, de csak hogy ezúttal én kerekedhessek végre fölé.
Remegő ujjakkal próbáltam mielőbb kiszabadítani a nadrágjából, de nem ment egykönnyen. Ezúttal volt olyan kedves és segített nekem ebben. Amint végre meztelenül feküdt előttem, habozás nélkül a teste fölé helyezkedtem, és magamba vezettem kőkemény férfiasságát.
Egyre intenzívebben mozogtam rajta, csak a saját újbóli gyönyörömre törekedve, de még így is sejtettem, hogy Rob sincs lemaradva mögöttem az élvezeteket tekintve. A pillantása elsötétült az eddig visszafojtott vágytól, és csodálattal adóztam egy másodpercig az önuralma előtt.
Körmeim a mellkasát és a hasát karmolászták kétségbeesett próbálkozásaim közben, hogy mégiscsak késleltessem egy kicsit a végső beteljesülést, de testem önálló életre kelt, és akaratomnak ellent mondva hajszolt bennünket a megkönnyebbülés felé. Amint Rob a csípőmbe markolt, már éreztem is, hogy végem van, és kifulladva omlottam a karjaiba.
Igyekeztem visszaszerezni a megfogyatkozott oxigénmennyiséget a szervezetemben, aztán testem egyértelmű uralkodójának a szemébe néztem, és nem is értettem, hogy hagyhattam el valaha. Most olyan szerelmet éreztem iránta hirtelen, amilyet eddig még soha ezelőtt. Úgy éreztem, ezt muszáj vele is megosztanom.
- Szeretlek – súgtam, de nem viszonozta a vallomásomat.
Ehelyett rám mosolygott, és olyan édes csókot adott, mely csak akkor lehetett volna szebb, ha előtte ő is kimondja, mit is érez irántam. De nem kezdtem el fölösleges gondolatokat gyártani, inkább feltétel nélkül átadtam magam a pillanatnak. Ezúttal lassan, szerelmesen kóstoltuk egymás ajkait, és tökéletesen olyan volt minden, mint azelőtt.
Szorosan öleltük egymást még percek múlva is. Egy idő után mégis felemelkedtem, mert eszembe jutott, hogy valamiféle kávéillatot éreztem, amikor ébredeztem. Pillantásommal kerestem a levegőben terjengő aroma forrását, és fel is fedeztem az éjjeliszekrényen.
Bár már biztos kihűlt, új erőt akartam meríteni belőle, ezért lekászálódtam Rob testéről, és odakúsztam az ágy szélére.
Felemeltem a kávét, és megláttam mellette több csomag bontatlan óvszert. Az egyiket remegő kezembe fogtam, és sápadtan fordultam szerelmem felé. Amikor meglátta, mit tartok a kezemben, ő is falfehérré vált.
