176. fejezet (Kristen)
Jennyvel elszaladt a délután. Legalábbis az ő számára. Én inkább számoltam a perceket, amikor végre a klubba indulhatunk, de drága barátnőm perpillanat az életcéljának azt tekintette, hogy minden még nyitva tartó üzletet kifosszunk, esküvői kellékek után kutatva.
Ráadásul utána még egy kávézóba is becipelt, mondván, hogy elalszik, ha nem kapja meg a délutáni koffeinadagját. Eddig én tartottam magam kávéfüggőnek, de rá kellett döbbennem, hogy Jenny még rajtam is túltesz.
A kávézóban szóba került néhány kellemetlen téma is.
- Tényleg nem haragszol a múltkoriért? – kérdezte szemlesütve, bűnbánóan.
- Jenny, nem kell bocsánatot kérned, nem tudhattad, hogy én még nem tudom.
Ennek ellenére nem győztem meg, mert továbbra is sajnálkozó képpel ücsörgött mellettem. Megpróbáltam hát elterelni a figyelmét.
- Mit tudsz erről a Kathyről?
Emlékeztem, milyen hangsúllyal mondta ki a nevét a telefonban, és most is csak fintorogni kezdett.
- Hát… Tehetséges, azt meg kell hagyni, de…
- De?
- Már Ricknél is bepróbálkozott régebben.
Mély levegőt vettem, és igyekeztem nem kiborulni máris. Rob szeret engem, győzködtem magam. Ahogy Rick is Jennyt. Sőt, talán még jobban is. Nincs miért aggódnom.
Mégsem múltak el a félelmeim, még akkor sem, amint megérkeztünk a klubba, ahol kedvesem és az új lány adtak éppen elő egy számomra ismeretlen szerzeményt. Rob még nem vett észre bennünket, és egyelőre eszem ágában sem volt szólni neki, hogy itt vagyunk, így legalább megfigyelhettem a párosukat.
Kathy magas, vékony, szőke lány volt, és nem kifejezetten csinos. Az ilyenre szokták inkább azt mondani, hogy egzotikus szépség. Még a szőke haja ellenére is. És tényleg tehetséges, állapítottam meg kissé irigykedve.
Féltékenységem leplezése és lecsillapítása céljából egymás után rendeltem a koktélokat. Úgy egy óra alatt sikerült már csak Robra figyelnem a színpadon, a csajt egyszerűen kizártam a látóteremből. Egyszer kimentem a mosdóba, és valamilyen perverz ötlettől vezérelten megszabadultam a bugyimtól. Bár egyelőre csak remélni mertem, hogy szerelmemnek sem lesz annyi önuralma, hogy hazáig eljussunk anélkül, hogy egymásnak ne esnénk, de bíztam benne, hogy így lesz.
Visszamentem Jennyhez, és a táskámba csúsztattam a feleslegessé vált apró fehérneműt. Persze kiszúrta, de csak vigyorgott. Egyszer csak Rob hirtelen felkapta a fejét, mintha megérezte volna, hogy most is őt figyelem. Felénk fordult, és legnagyobb megdöbbenésemre - és persze örömömre - egyetlen szó vagy mentegetőzés nélkül otthagyta a színpadot és felénk indult.
Először megfordult a fejemben, hogy egy kis jelenetet rendezek, amiért nem mesélt róla, ki is az, akivel a délutánját fogja tölteni helyettem, de a csókja eloszlatta az ötletemet, és szenvedélyesen viszonoztam.
- Mióta vagytok itt? – kérdezte, miután kiszabadult az ölelésemből.
Az elfogyasztott alkohol és a csókja hatására már semmi másra nem vágytam, csak rá. Egyik kezemet a combjára tettem, és próbáltam ugyan véletlennek álcázni, egyre céltudatosabban cirógattam a farmer anyagán át. Rob rágyújtott, és ezzel eszembe juttatta, hogy én is elszívnék egy cigit. Az enyém viszont elfogyott, így az övét csakliztam el.
- Úgy egy órája – válaszoltam közben az előző kérdésére.
- Ne haragudj! – mentegetőzött rögtön, amiért nem tudott róla.
- Isteniek voltatok, nincs miért bocsánatot kérned – hárítottam rögtön, és kezem feljebb siklott a lábán. Csak egy centit, és szándékosan nem többet, de a visszafojtott lélegzete azt mutatta, hogy ő is érzi a különbséget. Ez boldogsággal töltött el.
- Tényleg tetszett? – kérdezte.
- Bár egyedül jobban tetszel, de így párban sem volt rossz.
Eközben odahajoltam hozzám, és újra megcsókoltam. Amikor újra viszonozta, már ettől is borzongások villantak végig a testemen, és szerettem volna végre kettesben maradni vele. Akárhol. Szerencsére ő is így vélekedett.
- Meddig akarsz még maradni? – kérdezte, miután elszakadtunk egymástól.
Csábítóan rámosolyogtam, és enyhén megvontam a vállam. Aztán Jennyre pillantottam.
- Nem baj, ha mi most elmegyünk? – kérdeztem tőle, de látszott rajta a fáradtság, így már tudtam, hogy egy cseppet sem bánja.
- Menjetek csak, én is hazamegyek Rickhez. Kimerített a vásárlás – felelte vigyorogva.
Rob ezt követően máris megfogta a kezem, és a klubból kivezetve gyorsan a hátsó parkoló felé indult, ott pedig az autója irányába húzott. Akárhol, jutott eszembe az előbbi gondolatom. És mintha csak olvasna benne, kedvesem máris a kocsi ajtajának döntött, és csókolni kezdett.
- Legközelebb szólj, ha megjössz – kérte zihálva, miközben keze már a pólóm alatt vándorolt.
Most már nemcsak reménykedtem abban, amit a mosdóban kitaláltam. Alig vártam, hogy Rob is észrevegye az öltözékem hiányosságait, így nem tétlenkedtem, villámgyorsan kigomboltam az ingjét, és az övét kezdtem kioldozni.
- Legközelebb… - suttogtam közben az ajkai közé. – El sem engedlek.
A csattal végeztem, és határozottan benyúltam a nadrágjába. Elmosolyodtam attól, hogy máris tettre késznek éreztem. Akár a koktélok miatt, akár miatta, de nem is érdekelt már, hogy hol vagyunk. Némi előlegező simogatás után kivettem a kezem a nadrágjából, és a miniszoknyámat kezdtem feljebb ráncigálni. Utána Rob nyakába kapaszkodtam, és azonnal megértve a ki nem mondott kérésemet, a fenekemnél felemelve döntött vissza az autónak.
Egy pillanatra elkalandozott rólam a tekintete, de túlságosan be voltam csípve ahhoz, hogy elsőre felfogjam, csak azt ellenőrzi le, hogy nincs-e itt rajtunk kívül más is. Én nem néztem körül, de azt hiszem, nem volt senki a környéken, mivel a következő másodpercben a keze a lábaim közé csusszant, nyilván, hogy a bugyimat húzza félre, de nem találta.
Meglepetten tekintett rám, de válasz helyett újra megcsókoltam. Miközben nyelvünk a maga sajátosan izgató táncát járta, nem várt tovább, azonnal belém hatolt, és gyorsan mozogni kezdett. Bár ki nem józanodtam, én is kezdtem felfogni, hol is vagyunk, így az élvezeteim tetőpontján sikoltás helyett Rob ajkába haraptam. Miután ő is követett, újra körülnézett, hogy meggyőződjön róla, továbbra sincs-e senki a közelben.
Egész testemben remegtem az imént átéltek miatt, és ha nem ittam volna annyit előtte, még el is pirultam volna a saját merészségemtől. De már késő volt bármi miatt is szégyenkezni. Meg különben is élveztem.
Rob leeresztett a talajra, és kapkodva mindketten rendeztük a ruháinkat. Utána az autó tetejére támaszkodva ismét az ajkaimra hajolt, és bár továbbra is nehezen vettük a levegőt, egy újabb édes csókkal kényeztetett.
- Ez előre kitervelted, igaz? – kérdezte aztán rekedt hangon.
Igyekeztem minél ártatlanabbnak tűnni, miközben tagadóan megcsóváltam a fejem, de valószínűleg túl átlátszóra sikerült, mert Rob hitetlenkedve felnevetett, és újra megcsókolt. Egy perc után a kocsi kulcsai után matatott a zsebében, de ahogy a nadrágjára pillantottam, máris valami más jutott az eszembe.
A hazafelé vezető úton igyekeztem ismételten a lehető legjobban felizgatni, közben azért ügyelve arra, hogy ne veszítse el az uralmát a jármű fölött, akkor ugyanis lett volna miért magyarázkodnunk a kiérkező rendőröknek.
A lakásba felérve megismétlődött mindaz, ami a parkolóban történt, csupán annyi különbséggel, hogy Rob most az ajtónak döntött neki, és így tett a magáévá. Utána a hálóba indultunk, útközben leszórva a ruháinkat.
Már vagy egy órája nem ittam, de még részegebbnek éreztem magam, amit szerelmem érzékeimre kifejtett bódító hatásának tulajdonítottam. A szobába érve elnyúltam az ágyon, és kitártam felé a karjaimat. Még mindig nem tudtam betelni vele. Ő viszont megtorpant az ágy mellett, és csak nézett rám.
- Sajnálom – suttogta.
Józan észre lett volna szükségem ahhoz, hogy rájöjjek, mit is sajnál, így inkább megkérdeztem, reménykedve, hogy elárulja.
- Mit sajnálsz? – térdeltem fel az ágyra, megelégelve, amiért nem bújik máris hozzám, és cirógatni kezdtem a testét.
Aztán csókolgatni… És nem árulta el, miért kért bocsánatot. Amit tettem vele, úgy tűnt, elég volt neki ahhoz, hogy akármi miatt is volt egy perce még bűntudata, elfeledkezzen róla, mert máris mellém feküdt, de én hanyatt döntöttem, hogy ez alkalommal én részesíthessem őt a gyönyörökben.
Lovagló ülésben fölé helyezkedtem, és keményen meredező férfiasságára ereszkedtem. Amint újra magamban érezhettem, már nem tudtam visszafogni magam, és mielőbbi kielégülésért fohászkodva kezdtem mozogni rajta egyre hevesebben.
Pillanatokkal később reszketve omlottam a karjaiba, és a szapora lélegzete által megbizonyosodtam róla, hogy neki is legalább olyan jó volt, mint nekem. Átölelte a testemet, és olyan érzékien kezdett cirógatni, hogy máris kész lettem volna a folytatásra, de valami számomra is furcsa fáradtság lett úrrá rajtam, és végtelenül elálmosodtam.
---
Hajnalban egyszer felriadtam, de minden porcikám fájt, főleg a fejem, és rettentően fáztam. Sejtettem, hogy ez nem egyszerű másnaposság lesz, ezért a lehető legtávolabb húzódtam Robtól, nem akarván megfertőzni a nyavalyával, amit minden bizonnyal összeszedtem. Becsavartam magam a takaróba, és megpróbáltam visszaaludni, hogy hátha amint legközelebb felébredek, már minden jobb lesz…
---
Egyszer csak a nevemet hallottam valamiféle ködön keresztül. De nem álmodtam. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam, amint Rob az ágy szélén ül, tetőtől talpig felöltözve, és meglehetősen aggódó tekintettel méreget. Éreztem is, hogy nem sikerült meggyógyulnom, mert a fejem tovább lüktetett, és a hideg rázta a testemet.
- Kristen? Hogy érzed magad? – kérdezte tőlem kedvesem.
- Olyan… fázok – próbáltam megfogalmazni, hogyan is érzem magam.
- Nem fáj semmid? – faggatott tovább aggódva.
- A fejem – nyögtem fel, és a halántékomra szorítottam a kezem.
- Szerintem lázas vagy, elvigyelek egy orvoshoz? – ajánlotta, de az volt az a hely, ahova semmi pénzért nem mentem volna.
Rémülten rápillantottam, és enyhén megráztam a fejét, de mivel ez az apró mozdulat is fájdalmat okozott, elfintorodva inkább szóban válaszoltam.
- Csak oda ne.
Rob teát és gyógyszereket nyújtott felém.
- Vedd be ezeket, kérlek.
Ha csak így úszhatom meg a dokit, akkor legyen, gondoltam, és a láztól tovább borzongva engedelmeskedtem. Aztán kitört belőlem a másnaposság is, és elsírtam magam.
- Ne haragudj.
- Mi baj? Én nem haragszok, miért tenném?! – értetlenkedett.
Könnyes szemekkel ránéztem, de már el is múlt a váratlanul jött nyugtalanságom.
- Nem akartam beteg lenni – szipogtam.
Ő közelebb csúszott hozzám, és átölelt.
- Ne kérj ezért bocsánatot – mosolygott, és meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem.
- Nem akarom, hogy elkapd – magyaráztam meg rögtön, miért húzódtam el.
- Nem fogom elkapni – felelte határozottan. – Attól leszek beteg, ha nem csókolsz meg most.
Erre halványan elmosolyodtam én is, majd a teát letettem, hozzá fordultam, átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam.
- Kérsz valamit reggelire? – kérdezte egy perccel később.
Behunytam a szemem, és inkább aludtam volna tovább, de aztán valami mégis eszembe jutott.
- Kávé? – érdeklődtem reménykedve.
Erre Rob elvigyorodott, majd kiment a hálóból. Én is megpróbáltam felállni, de elég gyengének éreztem magam. Valahogy mégis sikerült, és a takaróba burkolózva az erkély felé botorkáltam.
- Hát te meg hova készülsz? – ijesztett meg Rob hirtelen.
Próbáltam meggyőzni kijövetelem okáról.
- A kávé csak cigivel jó – mondtam.
- Most inkább ágyban lenne a helyed – morogta, de persze lemondóan utánam jött, és nem cipelt vissza rögtön az ágyba.
A nap sütött szerencsére, és éppen oda, ahol a szék volt. Elhelyezkedtünk, én az ölében, szokás szerint. Rágyújtottam, de a második szippantás után olyan hányinger tört rám, hogy inkább átruháztam Robra a cigi további elfogyasztását. A kávét viszont elszürcsöltem, de utána már nem élvezhettem tovább a finoman cirógató napsugarakat, mert szerelmem felállt, és már vitt is vissza a háló felé. Hiába tiltakoztam.
- Ne még, olyan jó melegen süt a nap.
- Máskor is fog még sütni, most pihenned kell – parancsolta ő.
A nappaliba lépve viszont eszébe jutott valami más. Amit mindennél jobban utáltam egész életemben.
- Ne, csak hideg vizet ne! Kérlek – könyörögtem, ahogy rájöttem, mit tervez velem, mikor a fürdő felé változtatta az irányt.
Nem tudom, mi hatotta meg, de egy pillanatnyi habozás után letett a kanapéra, és a konyhába ment.
- Előbb derítsük ki, hány fokos vagy – mondta visszatérve, és a kezembe adta a lázmérőt.
Míg vártuk az eredményt, leült mellém, de újra elálmosodtam, ezért behunytam a szemem. Pár perc múlva kiderült, hogy nem fogom megúszni a hideg vizet, mivel harmincnyolc és fél fokos lázam volt. Sőt, Rob egészen mást talált ki.
- Beviszlek a kórházba – mondta, de ettől még a hidegnél is jobban irtóztam.
- Nem akarok menni, kérlek, hadd maradjak, itt is hamar meggyógyulok, megígérem!
Ezt a tervet elfelejtette, de a fürdőszobait nem. Hiába nyöszörögtem, hogy ezt mennyire utálom, nem hatotta meg, felültetett a mosógépre, és egy percre eltűnt. Valamilyen menekülési terven gondolkodtam, de esélyem sem lett volna ellene, tekintve, hogy két lábon megállni is alig bírtam.
Miután visszajött hozzám, beállított a zuhanyfülkébe. Elgyötörten dőltem a falának, amíg ő is levetkőzött, aztán összerezzentem, amikor ránk nyitotta az egyelőre langyos vizet. A bőröm minden négyzetcentimétere fájt az erős vízsugár alatt, de összeszorítottam a fogamat, és most már nem panaszkodtam. Nem akartam tovább rossz beteg lenni. Elvégre olyan kedves tőle, hogy mindent megtesz értem, gondoltam elérzékenyülve.
Mialatt Rob végigmosdatott, akármilyen pocsékul is éreztem magam, nem tudtam levenni a szemem a testéről, és láttam, hogy rajta is elég egyértelműen megnyilvánultak a vágy jelei. Pirulásomat már nem tudtam eltitkolni, amikor a fürdőzés után szárazra törölgetett. Inkább el is fordítottam róla a tekintetem, mert tudtam, hogy szexről most sajnos szó sem lehet. Még ha lenne is hozzá erőm, ő úgysem menne bele.
Rob észrevette, hogy elfordultam, és azt is, mi miatt, ezért felemelte az államat, hogy kénytelen legyek ránézni.
- Semmi gond, kibírom – nyugtatgatott mosolyogva.
Erre még vörösebb lettem.
- Sajnálom – suttogtam.
Kaptam egy puszit ezután, majd a karjaiban az ágyba vitt. Fekve már sokkal jobban éreztem magam, főleg, hogy Rob három paplannal is eltüntetett az amúgy is hatalmas ágy közepén, aztán mellém feküdt. Még jobban lettem, amint magához ölelt, és megkért, próbáljak meg aludni. Nem kellett túl sokáig könyörögnie, kisvártatva elnyomott az álom.
