137. fejezet (Rob)
Másnap, amikor felébredtem, Kristen még aludt.
Az erkélyen át beszűrődő fényekből ítélve ez a nap is napsütésesnek ígérkezett, aminek megörültem, mert tudtam, hogy neki is tetszeni fog. És nekem is jött tett a változatosság a ködös, esős londoni idő után.
De tudtam, hogy ez az utolsó napunk itt, és estefelé muszáj visszamennünk. Emiatt meglehetősen rossz kedvem lett. Ráadásul másnap a kórházban is jelenésem volt, úgyhogy már csak amiatt sem halogathattuk volna az elmenetelt.
Még nem volt kedvem kikászálódni az ágyból, mégis megtettem, hogy főzzek egy kávét. Utána visszabújtam Kristen mellé. Várni akartam, amíg felébred, de nem szerettem volna, hogy kihűljön a kávéja, így finom cirógatásokkal ébresztgettem.
Amint kinyitotta a szemét, és megérezte, mit csinálok, hiába illatozott a kávé is csábítóan az éjjeliszekrényen, mégsem arra figyelt, inkább a gyengédségeimet kezdte viszonozni. A kávé kihűlt, de mi újabb szerelmes órákkal lettünk gazdagabbak.
Kora délután másztunk csak ki az ágyból, mert korgó gyomrunk is emlékeztetett a tényre, hogy lassacskán egy teljes napja nem vettünk magunkhoz semmit, ami az elvesztett energiánkat pótolná.
Az előző napi ebéd maradékainak elfogyasztása után úgy döntöttünk, a maradék pár órát arra használjuk, hogy kiélvezzük az újjáéledt jó időt, és lementünk a partra úszni.
Az újabb kimerítő tevékenység eredményeként ezúttal nem mentünk olyan messzire be a parttól, és csakhamar kint hevertünk a törölközőinken, inkább a nap sugarainak cirógatásának átadva fáradt testünket.
Nem tudtam, hogy hozzam szóba finoman, hogy még össze is kell csomagolnunk, és hazamenni, de végül a legegyszerűbb megoldást választottam.
- Hamarosan mennünk kellene – mondtam kissé csalódottan.
Kristen is elég kedveszegettnek tűnt, de szó nélkül nekiállt ő is pakolni, meg rendet tenni, amint visszaértünk a házba.
Már majdnem sötétedett, amikor beültünk a kocsiba, de még látszottak a lemenő nap gyönyörű narancsfényei a tenger fölött.
Annyira nem akartam itt hagyni ezt a paradicsomot, hogy nem indítottam rögtön.
- Mi az? – kérdezte Kristen.
- Semmi kedvem hazamenni – feleltem.
Kristen közelebb csúszott hozzám, és egy csókot lehelt a számra
- Egyszer majd visszajövünk – mondta.
Erről egy őrült gondolat jutott az eszembe. Meg kellene vennem ezt a házat. Mivel Jenny és Rick is ismerik a tulajt, nem is lenne teljességgel lehetetlen. És talán… pár év múlva itt rendezhetnénk be a közös otthonunkat.
Egyelőre ez vágyálom marad, de amint lehet, beszélek majd velük, hogy szerintük mit lehetne tenni ennek a megvalósítása érdekében.
Ezen úgy elgondolkodtam, hogy továbbra is csak ültünk az autóban, majd hirtelen jött jókedvemet Kristennel is megosztva visszacsókoltam, egyre szenvedélyesebben. Kezeim sem tétlenkedtek, és ülésemet hátrébb lökve, Kristent átemeltem az ölembe.
Szerencsére csak egy szoknya választott el attól, hogy újra tapinthassam bársonyos bőrét, így azt egyszerűen feltoltam a combján, és fenekére tapasztottam a tenyeremet.
Aztán már csak arra eszméltem, hogy az ingemet kezdi gombolgatni. Bár már messze túl voltunk azon a ponton, amikor töprengenünk kéne, hogy vajon egy adott helyszín kellőképpen illedelmes-e a szeretkezéshez, mégsem tartottam Kristenhez méltónak, hogy egy autóban…
De csókja meggyőzött ennek az ellenkezőjéről, és arról, hogy ezt ő egyáltalán nem bánná. Én is kigomboltam a blúzát, de tovább vetkőztetni nem mertem, nehogy egy erre kószáló idegen meglássa őt meztelenül. Ehhez magamnak tartottam fenn a kizárólagos jogot.
Kristen már a nadrágomat oldozta ki, így ajkai helyett a nyakát kóstolgattam tovább, míg kiszabadít a farmerom fogságából, aztán fölém helyezkedett. A lélegzetem is elakadt, amiért ennyire odaadóan és félelemmentesen tette mindezt. A tangáját egyszerűen félrehúztam az útból, és magamra rántottam remegő testét.
Egyszerre sóhajtottunk fel az érzéstől és a különleges szituáció okozta izgalomtól, majd a nyakamba kapaszkodott, és miközben vadul csókoltuk egymást, mozogni kezdett. Nyelvünk legalább olyan szaporán falta egymást, ahogy lentebb testünk egymásba forrt másodpercről másodpercre egyre őrjítőbb tempót diktálva.
Amint elérte a saját örömeinek netovábbját, fejét hátravetve sikította a nevemet, ezzel megdobogtatva mellkasomból amúgy is kiugrani készülő szívemet. Én is kérés nélkül követtem őt a csúcsra, saját szenvedélyem hangjait mellének csókolgatásával tompítva.
Kristen remegve csókolt meg újra és újra, nem törődve a légszomjjal, ami minden alkalommal végigkísérte szenvedélyünket.
Ez kicsit szerintem is más volt, mint az eddigi szeretkezéseink, itt most elsősorban a nyers vágy dominált, de ez egy cseppet sem vett el a dolog varázsából.
Miután szívverésünk visszaállt a normális ritmusba, elhúzódott, és visszaült a helyére. A ruháinkat nagyjából megigazítottuk, és meglepve néztem ki az autóból. Teljesen besötétedett.
Még az időérzékemet is totál elvesztettem, ha Kristen a közelemben tartózkodott, pláne ha az előbbihez hasonló testhelyzetben. Hitetlenkedve rápillantottam, mire elpirult. A szégyenlősködéshez már kicsit késő volt, ezért elnevettem magam.
Előkotortam a cigit a zsebemből, és neki is kínáltam egy szálat. Rágyújtottunk, aztán lehúzott ablakokkal elindultunk hazafelé. Észrevettem, hogy Kristen is fájó, búcsúzó tekintettel nézegeti az utcát, a város, a sötétben eltűnő tengert. Még inkább meggyőződtem róla, hogy ez lenne a tökéletes hely a számunkra, ahol majd egyszer családot alapíthatunk. Ha ő is így szeretné…
Ennek ellenére örültem, hogy előző éjjel nem volt bátorságom megkérni a kezét. Azóta átgondoltam, és ezzel valószínűleg mindent elrontottam volna. Az még nagyon korai lenne. Akármennyire is biztos voltam a saját érzelmeimben, és valamelyest az övéiben is, még áll előttünk néhány leküzdendő akadály ahhoz, hogy nyugodt szívvel meg merjem kérdezni erről az életre szóló dologról. Mert számomra nem létezik másmilyen lehetőség, a válást nem nekem találták ki. És más sem létezhet rajta kívül ezentúl a szívemben.
Másfél óra múlva megérkeztünk a lakásom elé, és felcipeltük a csomagokat. Ahogy a villany feloltódott a lépcsőházban, Kristen hálásan rám mosolyogott, és azt gondoltam, ezért a mosolyért megérte az a két perc az életemből, míg kicseréltem a villanykörtét. A lakás olyan állapotban volt, ahogy hagytuk.
Mivel útközben megálltunk, hogy beszerezzünk némi cigit és sört, az utóbbiakat két kivétellel bepakoltuk a hűtőbe, és az erkélyre mentünk. A csomagokkal nem bajlódtunk, arra gondolva, hogy másnap is lesz nap.
Szerelmem már ösztönösen az ölembe ült, de miután elszívta a cigijét, és a sör nagy részét is megitta, felállt.
- Máris itt hagysz? – kérdeztem.
- Csak egy percre – felelte.
Valamit kotorászott a táskában, majd a fürdőbe vonult.
Máris hiányozni kezdett, de hagytam neki egy pár privát percet, mielőtt utánamentem. Az ingemtől a nappaliban megszabadultam, de amikor beléptem, Kristen még fel volt öltözködve. Nem tudtam, mit csinálhatott, de már nem is az érdekelt. Hanem hogy mielőbb megszabadítsam a ruháitól.
Sokat ígérő pillantással léptem oda hozzá, és újra gombolgatni kezdtem a blúzát. Mosolyogva segített, és lassan az összes ruhadarabjaitól megszabadult. Én is letoltam a nadrágomat, és beléptünk a zuhanyzóba.
Végre meztelen testét csodálhattam, de csak addig, míg szorosan magamhoz nem öleltem, a fenekénél tartva, és a zuhanyfülke falának döntöttem.
Nyelvemmel máris az ajkait kutattam, és jólesően megborzongtam, ahogy körmeivel végigszántott a hátamon. Több bátorításra nem volt szükségem – bár a mai nap is elég kimerítő volt mindkettőnknek -, egyetlen mozdulattal beléhatoltam.
Itthon már ő sem volt olyan visszafogott, mint a tengerben vagy a parton előző éjszaka, sikolyai visszhangzottak a fürdőszobában.
Kristen váratlanul megfosztott a csókjától, és ajkai mámorító ízétől, hogy helyette a vállamba harapva csillapítsa a végső gyönyört hozó élvezetét. Mint mindig, most is követtem ugyanoda kedvesemet, fojtott nyögéssel szorítottam magamhoz remegő testét, és csókokkal mondtam köszönetet neki az újabb hihetetlen élményekért, amelynek a részesei lehettünk.
Csókom nem maradt viszonzatlan, és csak nehezen váltunk el egymástól, szigorúan csak annyi időre, míg végigmosdattuk egymás testét. Ezúttal is egy hatalmas törölközőt csavartam Kristen köré, és így vittem át a hálószobába.
Mialatt szárazra dörgöltem kimerült testét, nem tudtam megállni, hogy ne halmozzak el csókokkal minden egyes cseppektől mentes felületet a bőrén, így csakhamar ott folytattuk, ahol a fürdőben abbahagytuk.
És így ment egész éjjel. Bágyadtságunk ellenére nem tudtunk betelni egymással, és éreztem, hogy soha nem tudnám megunni vele a szeretkezést.
Már majdnem pirkadt, amikor elaludtunk. Utolsó, kissé szomorú gondolatom az volt, hogy másnap egyedül kell hagynom pár órára, amíg elintézem a kórházi dolgaimat, meg egyebeket…
---
Ezen a napon is korábban keltem fel, mint Kristen, és óvatosan kihúzódtam alóla, hogy felöltözhessek. Nem csodálkoztam rajta, hogy még alszik. Egy ideig még némán figyeltem őt, haja lágyan szétterült a párnán, és arra gondoltam, minden reggelemet így szeretném elképzelni a jövőben.
Mielőtt a kórházzal mit sem törődve többet visszabújtam volna mellé, egy sóhaj kíséretében magára hagytam, és a konyhába mentem kávét főzni.
Vittem neki egy csészével, és az illatára fel is ébredt.
- Hova készülsz? – érdeklődött.
- Be kell mennem a kórházba, ma van a varratszedés.
Kristen egy percig elgondolkodva iszogatta a kávét, de rájöhetett, hogy cigivel jobb, mert felkelt, és testét az én legnagyobb bánatomra becsavarta a lepedőbe.
A teraszra mentünk, és megtartottuk reggeli szertartásunkat, majd indulnom kellett.
- Nem mehetek veled? – kérdezte kedvesem. – Gyorsan felöltözök.
Mivel egyéb terveim is voltak, ezért nem vihettem magammal, akkor nem okoztam volna akkora meglepetést.
- Sietek vissza – ígértem, és egy utolsó csók után kisétáltam az ajtón.
