Bocsánat, ez a mai utolsó. Hétköznap több az időm :S
De még holnap is ünnep... Azért majd igyekszek!! (L)(L)(L)
174. fejezet (Rob)
Másnap megint szokatlan környezetben ébredtem. Pontosabban a szobám, és az ágyam nem változott, csak Kristen hiányzott belőle. Azonnal kipattantam az ágyból, és a keresésére indultam.
A nappaliba érve megéreztem a kávéillatot, ő pedig az erkélyen ücsörgött, és cigizett mellé.
Megkönnyebbültem, hogy nem tűnt el teljesen, és látszólag jobban is érezte magát.
- Szia – köszönt vidáman, amint észrevett, és rám mosolygott.
Felemeltem a székből, és vele együtt ültem le ismét. Elkoboztam a cigijét, és beleittam a kávéjába, de az utóbbi nekem túl édes volt, ezért azt inkább visszaadtam neki.
- Hogy vagy ma reggel? – kérdeztem, és egy röpke csókot loptam tőle.
- A torkom még fáj, de sokkal jobban.
Ennek igen megörültem, de ennek ellenére jobb szerettem volna, ha a mai napot még pihenéssel tölti. Neki viszont más tervei voltak, amelyeknek hangot is adott, az időjárást hozva fel indokként.
Mielőtt tiltakozhattam volna, az ajkait a számra szorította, és el is feledtette velem rögtön, hogy mi ellen is akartam kifogást emelni. Napok óta nem csókolhattam meg így, és az érzés által kiváltott hatás rögtön meg is nyilvánult a testem más részein is.
Kristen elpirult, ahogy megérezte, de tovább csókolt. A cigit oda sem nézve nyomtam el, és immár két kézzel öleltem át. Sőt, messzebbre is merészkedtem. Benyúltam a pólója alá és megcirógattam a mellét, mire az ő teste is megremegett. Minden erőmet összeszedve megpróbáltam arra gondolni, hogy ma még inkább kímélnem kellene őt ebből a szempontból, és eltoltam magamtól.
Persze ezzel kiváltottam a nemtetszését, de mielőtt tiltakozhatott volna, megpróbáltam elterelni a figyelmét. És az enyémet is.
- Mit szerettél volna csinálni?
Bár tudtam, hogy ezzel beleegyezek abba, amit egy pár perce még ellenezni szerettem volna, de végül úgyis rábeszélt volna. És még az is biztonságosabb az egészsége szempontjából, mint amit valójában tenni akartam vele ebben a pillanatban.
- Elmehetnénk… mondjuk sétálni? – kérdezte.
- Rendben – egyeztem bele.
De előbb sürgős szükségét éreztem egy hideg zuhanynak, ezért felálltam, visszapakoltam Kristent a székbe, és a fürdőbe indultam.
Nem volt szerencsém. Utánam jött. A vizet gyorsan melegebbre állítottam, nehogy most éppen a hideg ártson meg neki, és megadóan szembefordultam a sorsommal.
Keze a mellkasomra siklott – szerencsére egyelőre csak oda -, majd a nyakam köré fonta a karjait. Éreztem, hogy az önuralmam szép lassacskán darabjaira hullik, amint én is a derekára csúsztattam a kezeimet, és magamhoz szorítottam, de amikor megcsókoltam, végképp elporladt a maradék is.
A nyelvem a többnapi nélkülözés után megállíthatatlanul furakodott Kristen elnyíló ajkai közé, miközben a kezeim a testét járták be mindenhol. Szerelmem nyögdécselni kezdett, ahogy az ujjaim a lábai közé csúsztak, de csak egy pillanatig engedtem meg ezt magunknak, aztán minden erőmet összeszedtem, elzártam a csapot, Kristent úgy, ahogy volt, vizesen felemeltem a fenekénél fogva, és a hálóba indultam vele.
De a fürdőből sem jutottunk ki, mert a lábait a derekam köré kulcsolta, a kezét kettőnk közé csúsztatta, és máris a testében találtam magam. Mielőtt összeestem volna vele együtt a régóta várt érzésektől, a mosógépre ültettem, és lassan mozogni kezdtem benne.
A józan eszem maradéka ekkor figyelmeztetett valamire, és bár igencsak nehezemre esett, de visszafogtam magam, amíg meg nem éreztem, hogy Kristen felsikolt, ahogy elérte az első orgazmusát, és a derekamat karmolta végig gyönyörében. Egy csókért a szájára hajoltam, majd újra felemeltem, és most már határozottabban indultam vele a hálószoba felé.
Ott kihúzódtam a testéből, őt letettem az ágyra, és az éjjeliszekrényre nyúltam az óvszeres dobozért. Kristen kivette a kezemből, amint mellé feküdtem, és hanyatt döntött az ágyon. Végigcsókolta a nyakamat, a mellkasomat, de a kezeit egyelőre nem éreztem magamon. Hallottam viszont a kis zacskó szakadását.
A hasam közelében járva már meg is ragadta beteljesülésért lüktető férfiasságomat, és pillekönnyű mozdulatokkal felsimogatta rám az óvszert. Ezután fölém mászott, és rám ereszkedett.
Úgy éreztem, tényleg nem bírom tovább, ezért a csípőjébe kapaszkodva próbáltam siettetni a mozdulatait. Végül felültem, a hátát megtartva magam alá fektettem, és újabb csókok közepette mozogni kezdtem a teste mélyéig hatolva, egyre gyorsabb iramot diktálva. Kristen nyögései újra az őrületbe kergettek, és az ő sikításához hasonlóan én sem tudtam visszatartani szenvedélyem hangjait, amint a csúcsra érkeztünk.
Bár ennyi idő kihagyás után máris újra megkívántam, emlékeztettem magam arra, hogy még éppen csakhogy meggyógyult, és különben is más terveink voltak, ezért kicsúsztam belőle, a használt óvszert félretettem, és visszafeküdtem mellé.
Megcirógattam az arcát, de szerencsére most csak az előbbi akciónk következtében volt forró a bőre. A légzésünk még nem állt helyre, de újabb csókot követeltem tőle. Legalább ennyit engedélyeztem magamnak, miközben megfogadtam, hogy most estig nem zaklatom a vágyaimmal. Még nem gyógyult meg teljesen.
- Jól vagy? – kérdeztem.
Szerelmesen csillogó szemekkel nézett rám, miközben bólintott.
- Soha jobban – felelte.
Megvártam, amíg a szívverésünk is lecsillapodik, majd felálltam az ágyról, hogy valami ruha után nézzek mindkettőnknek. Elhatároztam, ha sétálni akar, akkor jól fel kell öltöznie, de persze nem tetszett neki az általam kiválasztott összeállítás, és kinevetett.
Értetlenkedve kérdeztem, miért nem jó, de közölte velem, hogy nem hajlandó nagykabátot húzni. Ez erős túlzás volt, de végül beláttam, hogy két vastag pulóver napsütésben tényleg sok lett volna. Megadóan ráhagytam, hogy mit vesz fel, és én is felkaptam magamra egy farmert meg egy pólót.
---
Egy közeli parkba mentünk, ezúttal nem autóval, hisz ez nem volt olyan messze. Kristen időnként még köhögött egy keveset, ezért amikor fagyizni akart, határozottan tiltakoztam ellene.
De persze mégis rábeszélt, hogy legalább én egyek egyet, ő meg majd csak belenyal. Vérforraló volt látni, mit művel a nyelve azzal a fagyival. Magam is pont úgy olvadoztam már csak a látványtól is, mint a nálam pillanatnyilag szerencsésebb gombóc.
A továbbiakban is szép idő volt, ezért körbesétáltuk a parkot, kézen fogva, és Kristenen is láttam, hogy milyen jól érzi magát. Mindvégig boldogan mosolygott, és gyönyörű volt. Több szerelmespárt is láttunk, de sokkal elégedettebbnek éreztem magam mindegyiküknél. A világ legcsodálatosabb nője a barátnőm, gondoltam büszkén. És egyszer majd talán a menyasszonyom.
A csodás pillanatokat Brian tette tönkre, aki újra beinvitált estére a klubba. Ezúttal megegyeztem vele, hogy még maximum kettő, és nem több alkalom, mert már kezdett elegem lenni abból, hogy nekem kell egy olyasvalakit pesztrálnom, aki eddig is jól boldogult nélkülem, és nincs is igazán szüksége a segítségemre. Másrészt pedig ma már Kristen is velem jöhetett.
És nem is volt ezellen kifogása. Felhívta Jennyt, hogy jöjjenek el velünk, legalább addig sem unatkozik, amíg én a színpadon vagyok, és ők is készséggel beleegyeztek, hogy ott találkozzunk.
Kristennel még a parkból hazamenet megálltunk egy kisebb étteremnél, hogy harapjunk valamit. Persze a múltkor tagadott féltékenység elfojtása eddig ment neki és nem tovább.
- És Kathy bepróbálkozott már nálad? – kérdezte flegmán.
Megmosolyogtam a kérdést. Erre egyáltalán nem volt példa szerencsére, de nem tudtam megállni, hogy kicsit ne hecceljem fel szívem hölgyét. Jólesett, hogy féltékeny.
- Még nem – mondtam, kihangsúlyozva a „még” szót.
Nagyon szúrós pillantást vetett rám, és nem tudtam tovább visszatartani a nevetésem.
- Nem, és ha meg is tenné, rövid úton elküldeném – nyugtatgattam. – Számomra csak te létezel.
Egy apró csókot is adtam neki szavaim alátámasztásaképpen, amit már örömmel viszonzott is. Örültem neki, hogy sikerült eloszlatnom a kétségeit abban a tekintetben, kiért is dobog a szívem.
Megettük még, ami előttünk volt, majd hazamentünk átöltözni, hogy időben a klubba érjünk. Rick és Jenny megint előbb értek oda, és már el is foglalták az egyik boxot nekünk. Gondoltam, Kathy még ráér, ezért egy darabig velük maradtam. Kristen továbbra is vidám és gondtalan volt, és csak reméltem, hogy ez így is marad az este folyamán.
Egy idő után elszívtam egy utolsó szál cigit, majd felálltam, adtam egy puszit Kristennek, és kimentem a kocsihoz, hogy behozzam a kint felejtett gitáromat. Ott azonban szóváltásra lettem figyelmes, Kathy volt az és egy pasas. Próbáltam nem beleavatkozni az ügyükbe, de amikor egy pofon is csattant, odafordultam, és Kathyt láttam meg a földön fekve.
Ekkor viszont már gondolkodás nélkül közbeléptem, a fickót a falnak szorítottam, és tízszeres erővel kapta vissza a pofont, amit Kathynek adott. Fel nem tudtam fogni soha, hogy lehet képes valaki egy nőt megütni.
- Hord el innen magad! – szóltam hozzá, miután elengedtem, és a rohadék a legnagyobb szerencséjére szó nélkül engedelmeskedett. Kathyt felsegítettem a földről, és az utcai lámpák fényében is láttam, hogy felrepedt a szája.
- Jól vagy? – kérdeztem.
- Persze, kösz – felelte, és indult volna vissza a klubba.
- Ki volt ez a seggfej?
- A volt pasim – vetette oda, de láthatóan kényelmetlenül érintette a téma, ezért nem faggattam tovább.
- Ha gondolod, tegyük át holnapra a fellépést, majd beszélek Briannel – ajánlottam.
- Nem szükséges – suttogta.
Bár nem sírt, elég megviseltnek látszott.
Már bent jártunk az öltözőknél, amikor hirtelen felém fordult, és kitört belőle a visszafojtott feszültség. Az ingembe kapaszkodott, és elbőgte magát.
Behúztam magammal az egyik öltözőbe, és ott próbáltam megnyugtatni. Nem akartam, hogy szemtanúi legyenek a bánatának. Én is meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, amiért én vagyok az, aki vigasztalni kénytelen. Szívesebben mentem volna inkább vissza Kristenhez.
De Kathy nem tudott lecsillapodni olyan egyszerűen. Azt hittem, már sosem hagyja abba a sírást, amikor végül elfogytak a könnyei. Még szipogott egy párat, aztán rám emelte bűntudatos tekintetét.
- Ne haragudj – mondta halkan.
- Semmi gond, jobban vagy? – kérdeztem, és kicsit eltoltam magamtól.
Bólintott, de még nem eresztette el az ingem.
- Te sokkal rendesebb vagy velem, mint Dan – mondta.
Dan nyilván a barátja volt, akivel a parkolóban volt alkalmam találkozni. Kathy szavaitól viszont még kínosabban éreztem magam, hisz nem is ismerjük egymást igazán. De az úriember énem kerekedett felül, és válasz nélkül hagytam a kijelentését.
A résnyire nyitva hagyott ajtón át hirtelen valami mozgást észleltem, de mivel az öltözőben égett a villany, a folyosón viszont nem, nem tudtam megállapítani ki volt az. Arra gondoltam, csak valaki a személyzetből lehetett.
- Akkor… Én most szólok Briannek, hogy a ma este lefújva – mondtam, és az ajtó felé indultam, de Kathy továbbra sem eresztett.
- Köszönöm, Rob – suttogta, de úgy láttam, már máshol járnak a gondolatai.
- Nincs mit… Elengednél? – kérdeztem az ingemet markoló kezeire pillantva.
Ő is odanézett, majd ahelyett, hogy elengedett volna, a nyakam köré fonta a karjait, és megcsókolt. Első döbbenetemben moccanni sem tudtam, de zajt hallottam a folyosó irányából, és amilyen finoman csak tudtam, eltoltam magamtól Kathyt.
- Ezt ne csináld többet – parancsoltam rá.
A szája elé kapta a kezét, és rémülten bámult rám.
- Bocsáss meg, nem akartam… - felelte tétován.
- Oké, felejtsük el, de most megyek.
Ezzel otthagytam. Már az sem érdekelt, ha újra sírni kezd. Még mindig nem tértem magamhoz. Eddig semmi jelét nem mutatta, hogy bármilyen szinten is vonzódna hozzám. És addig volt jó. Most viszont… Én nem akarok tőle a világon semmit, még csak nem is tetszik, gondoltam. Jobb, ha ezt most azonnal rövidre zárom.
Megkerestem Briant és megmondtam neki, hogy egyrészt a mai fellépés lefújva, mert Kathyvel a barátja balhézott, másrészt pedig nagyszerűen fog ezentúl boldogulni nélkülem is. Brian bízott az ítélőképességemben, ezért csak megköszönte az eddigi segítségemet, és még egy italra is meg akart hívni hálából. Ezt köszönettel visszautasítottam, és vissza akartam menni a többiekhez.
Kristen és Jenny nem voltak sehol, csak Rick őrizte a boxot. Leültem mellé.
- A többiek? – kérdeztem.
Rick elég furcsa pillantásokkal méregetett, de nem válaszolt.
- Mi történt? – rémültem meg.
- Jenny elvitte Kristent – felelte végre.
- Hova? – Nem értettem semmit.
- Hozzánk biztosan nem, és szerintem hozzád sem… - Rick sem adott túlontúl kielégítő választ.
- De… Miért? – faggattam tovább, és közben elővettem a telefonomat, hogy felhívjam Jennyt.
- Kristennel történt valami? – kérdeztem közben.
Jenny nemhogy nem vette fel, de ki is kapcsolta a mobilját.
- Kikapcsolta… Rick, mi történt!? – már majdnem kiabáltam idegességemben.
- Kristen utánad ment, és meglátott benneteket…
- Hogy… meglátott? Mit?
Már meg is feledkeztem Kathyről és a kis magánakciójáról. Lehunytam a szemem, a tenyerembe temettem az arcom, és irtó vacakul éreztem magam. Minden bizonnyal Kristen volt az ajtónál, és most azt hiszi…
De a fenébe is, miért nem tudta megvárni azt is, amíg eltolom magamtól Kathyt?! Miért csak azt látta meg, amit félre tud érteni?!
És hova vitte vajon Jenny?! Míg ezen töprengtem, Rick hozott pár üveg sört, és rögtön kettőt tett le elém. Az egyiket majdnem egy hajtásra ittam meg, és rágyújtottam. A lelkiismeretem tiszta volt, de tudtam, hogy nem lesz könnyű ezt megmagyaráznom Kristennek.
A második sört már nem ittam meg, inkább hazamentem. Arra gondoltam, hogy mivel nálam van a holmija, egyszer úgyis haza kell jönnie.
De még hajnali háromkor sem volt sehol. Az otthon tartott alkoholmennyiség nagy részét elfogyasztottam, amikor hallottam, hogy végre nyílik az ajtó.
