121. fejezet (Kristen)
Nemcsak a szám maradt tátva a meglepetéstől, hanem a lábam is a földbe gyökerezett.
Gondolataim össze-vissza cikáztak az agyamban, és mintha egy álomba csöppentem volna. Az erkélyen levő asztalon egy hatalmas csokor vörös rózsa állt kristályvázában, két pezsgőspohár, a napozóágy szintén vörös rózsaszirmokkal teleszórva… és mindezt gyertyák fénye sejtelmesítette még romantikusabbá. Az asztal melletti széknek támasztva ott állt Rob gitárja.
Semmiről sem feledkezett meg. És elképzelni sem tudtam, hogyan varázsolta ide ezt a csodát.
Őt sehol sem láttam, és mivel a pezsgő is hiányzott a poharak mellől, azt gyanítottam, hogy a hűtőhöz ment csak, hogy elővegye. Mint később kiderült, igazam volt.
Csak álltam ott döbbenten, mikor egy kéz érintette meg a derekamat. Rob ölelt át, de mielőtt magához húzhatott volna, már a nyakába kapaszkodva csókoltam, ahol értem. Ő viszont ennek ellenére lefejtette magáról a karjaimat, és kiinvitált az erkélyre.
A napozóágyra ültem, mert úgy éreztem, nem tudok tovább talpon maradni. Szinte remegtem az izgalomtól, amit a szépen feldíszített erkély látványán és a regényes hangulaton kívül és az előttünk álló éjszaka ébresztett bennem.
Tökéletesen tisztában voltam vele, mi fog történni, de mindennél jobban akartam, így eszembe sem jutottak a szörnyű emlékeim. Most csak ő volt és én.
Rob töltött a pezsgőből, nekem pedig mindkét reszketeg kezemre szükségem volt, hogy ne ejtsem le a karcsú poharat. Ezt követően a székre ült, fogta a gitárját, és elkezdte pengetni a húrokat.
- Ezt még senki nem hallotta – mondta halkan, és egy hosszú pillanatig mélyen a szemembe nézett, majd figyelmét a gitár felé fordította.
Ahogy ujjai a húrokon mozdultak, mintha szívem húrjait pengette volna ezzel egyidőben. Azt hittem, a jelenleginél már nem szerethetem jobban. Minden kétséget kizáróan tévedtem.
Aztán a hangját is meghallottam… I was broken
I was alone
I was tired but now im bound
My head is off the ground
For a long time I was so weary
Tired of the sound, I've heard before
Knowing of the nights I’m out the door
Haunted by the things I've made
Stuck between the burning light and the dusty shade
Éreztem, hogy könnyek kezdik elhomályosítani a látásomat, mégis észrevettem rajtuk keresztül, hogy egy másodpercre újra felém pillant. Kissé bizonytalannak tűnt, de bátorítóan és szerelemittasan rámosolyogtam, és ettől mintha új lendületet kapott volna.
Keze szinte szárnyalt a gitáron, a szavai és a hangja pedig mindenemet betöltötték… a szívemet, a lelkemet, még a legapróbb sejtemben is éreztem a belőlük áradó érzelmeket.
Said I used to think the past was dead and gone
But I was wrong, so wrong
Whatever makes you blind must make you strong, make you strong
In my time I've melted into many forms
From the day that I was born, I know that there’s no place to hide
Stuck between the burning shade and the fading light
I was broken for a long time
But it's over now
Said I was broken for a long time
But it's over now
Próbáltam felfogni a szavak értelmét, melyek a fülemben csengtek, gyönyörűbben, mint azt valaha képzeltem volna, de mint összefolytak egyetlen egésszé…
Egyetlen kimondhatatlanul szép szerelmi vallomássá.
Yes and you,
yeah well you walk these lonely streets that people send, people send
There are some wounds that just can't mend
And I do pretend
Now I'm free from all the things that take my friends
And I will stand here till the end
Now I know I can take the moon
Stuck between the burning shade and the faded light
I was broken for a long time
But it's over now, it's over now
Mm it's over now, now, now
It's over now, it's over now
It's over now, now…
A szám elé kaptam a kezemet. A pezsgős poharat biztonságba helyeztem a földön, mert átfutott az agyamon, hogy el fogom ejteni, úgy borzongtam minden ízemben.
Borsódzott a hátam, ahogy a dallam bekúszott a fülembe, és szinte belülről kezdte átragyogni minden porcikámat.
Said I was broken for a long time
But it's over, but it's over
But it's over, but it's over
But it's over, but it's over
But it's over now, now, now, now
But it's over, love is over
But it's over now
But it's over, love is over
But it's over now, now, now
I was broken for a long time now
But it's over, but it's over now yeah
Over now, it's all over, it's over now.
A hangok elhalkultak, és Rob újra rám emelte kissé félénk, és továbbra is bizonytalan tekintetét. Nyilván azt várta, mit szólok hozzá, de megmukkanni sem tudtam. A szívem majd’ kiugrott a helyéről.
Nyeltem egy nagyot, és próbáltam visszapislogni a kicsordulni készülő könnyeimet. Nem sok sikerrel.
Rob félretette a gitárt, és lassan odajött hozzám.
Leguggolt elém, majd megcirógatta az arcomat, és bátortalanul rám mosolygott.
- Hogy tetszett? – kérdezte.
Úgy tűnt, mint akinek kétségei vannak, de nekem egy töredéknyi sem volt.
Nem találtam a szavakat, így csak kicsit megráztam a fejem, jelezvén, hogy képtelenségnek tartom, hogy ne tudná, mennyire imádtam minden gitárpendülést és minden egyes hangot, amit kiadott a száján.
Ő viszont félreérthette a mozdulatomat, mert tekintete elsötétült, és lehajtotta a fejét. El akartam oszlatni az aggodalmát, így felemeltem az állát, hogy újra rám nézzen, megsimogattam az arcát, majd közelebb hajoltam hozzá, és bár meg voltam győződve róla, hogy ugyanilyen mértékben soha nem fogom tudni kifejezni neki, amit érzek, mégis egy szerelmes csókkal igyekeztem bizonyítékot szolgáltatni.
Nem tétovázott tovább, ajkai máris az enyémet becézgették. Letérdelt, majd a lábaira ülve magához húzott. Háta mögött összekulcsolt lábakkal helyezkedtem el a testén, és a könnyeim ismét eleredtek. Ahogy ezt észrevette, gyengéden lecsókolta őket, aztán szorosan magához ölelt.
- Szeretlek – súgta.
A hangomat még keresgéltem, mert továbbra is csak az övé visszhangzott a fülemben, szüntelenül.
Vallomására újabb csókkal feleltem, kezemmel beletúrtam a hajába, és a tarkójánál fogva húztam magamhoz még közelebb. Nyelvünk hamar egymásra talált, és életem legérzelmesebb csókjában egyesültünk.
Ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy meg fogom találni az életem értelmét, a másik felemet, aki nélkül már a levegővétel sem esik jól, hiába létszükséglet, akkor valószínűleg körberöhögöm.
De ez, amit most éreztem legbelül, az a szerelemről alkotott minden eddigi elképzelésemet magasan túlszárnyalta.
Hirtelen nem tűnt hülyeségnek az az eszme, miszerint egyáltalán nem az a fontos meddig élünk, hogy meddig lobog a vérünk, hogy csókot meddig kérünk, és adunk, hanem az, hogy volt egy napunk, amiért érdemes volt élnünk. *
Számomra ez, és az összes többi, vele töltött nap jelentette immár a világot, az igazi életet, nem pedig az eddig elpazarolt éveim, amelyeket csak erre a mostani boldogságra várva töltöttem el hasztalan keresgéléssel.
Csókunk most nem a szenvedélyről szólt, inkább úgy éreztem, a lelkünket helyezzük vele örökre szóló biztonságba a másiknál. Ha a szerelem ilyetén kinyilvánítása lehet vessző, kérdőjel vagy felkiáltójel, a mienk határozottan a legutóbbi kategóriát tükrözte.
Nem kételkedtem többé abban, hogy nem találnak viszonzásra érzelmeim, és a szívemet sűrítettem bele minden rezzenésembe.
Miután cseppet sem könnyedén elszakadtunk egymástól, Rob visszaemelt magáról a hátam mögött felejtett napozóágyra, és az elhanyagolt poharamat a kezembe adva felállt.
Az asztalnál magának is töltött a pezsgőből, majd visszajött hozzám, mellém ült, és koccintásra emelte a kezét.
Boldogságtól átitatottan kortyoltam bele a hűs nedűbe, és miután az utolsó cseppjét is felhörpintettük, mindkettőnk kezeit kiürítve Rob félretette a feleslegessé vált poharakat, és gyöngéden újra magához húzott…
* Ady Endre
