208. fejezet (Kristen)
Másnap verőfényes napsütésre virradtam, de az eltelt napok során hozzászoktam, hogy Malibun vagyok, ezért nem ért nagy meglepetés ebben a tekintetben. Abban viszont igen, hogy egyedül voltam az ágyban.
Egyedül a nyakamban tekergőző szerelemlánc biztosított arról, hogy nem álmodtam. Rob tényleg itt van. De miért nincs vajon mellettem, tűnődtem.
Felültem az ágyban, és eszembe jutott az előző éjszakai rosszullétem. Meg az a varázsital, amivel Greg „kedves” barátnői megkínáltak. Vártam, hogy rám törjön a hányinger, amint visszaemlékeztem az ízére, de szerencsére nem így történt. A szám viszont borzasztóan ki volt száradva, így óvatosan felkeltem, és a földszintre támolyogtam még mindig félálomban.
Robot viszont itt sem láttam sehol. Nem volt még elég az agyi kapacitásom, hogy eltűnődjek rajta, hova is ment, inkább ittam egy korty ásványvizet, és kiültem a verandára cigizni, hogy felébredjek. Lusta voltam főzni egy kávét, pedig úgy minden bizonnyal gyorsabban ment volna.
Miután elszívtam, és Rob még mindig nem volt sehol, hogy megkérjem, kényeztessen el azzal, hogy főz nekem egy erős feketét, a zuhany alá indultam, hátha az segít kellőképpen magamhoz térnem.
Szerelmem persze itt lepett meg, bár először észre sem vettem, hogy utánam jött a fürdőbe, ezért amikor végigsimított a hátamon, felugrottam a rémülettől.
- Szia – mondta mosolygós hangon.
Megfordultam, és ott állt a félrehúzott zuhanyfülke ajtajában, sajnos ruhában, és úgy tűnt, nem is szándékozik csatlakozni hozzám. A pillantása viszont, amellyel végigcirógatta a testemet, arról tanúskodott, hogy csak egy hajszál választja el ettől.
Ezt a hajszált viszont egyetlen mozdulattal áthidaltam, amikor megragadtam az ingjét, és berántottam magam mellé a víz alá. Mivel nem figyelt jól, elvesztette az egyensúlyát, és ösztönösen támaszkodott neki a vállaim mellett a fülke hátsó falának, és máris csuromvizesre ázott.
Kacéran pillantottam végig rajta, és habozás nélkül vetkőztetni kezdtem. Ő is lassan magához tért a váratlan helyzettől és a tenyere már nem a falra tapadt, hanem először a melleimre. Onnan siklott tovább a derekamra, hogy aztán a fenekemnél fogva emeljen magához.
Készségesen kapaszkodtam fel rá a lábaimmal és a karjaimmal egyaránt, csak az okozott problémát, hogy így nem tudtam tovább vetkőztetni. De a csókja máris kárpótolt ezért. A lágy puszikat felváltották az izgatóbb mozdulatok, melyekkel a nyelve máris az enyém után kutatott.
Habozás nélkül visszacsókoltam, és közben a csempének dőltem, bízva abban, hogy Rob továbbra is megtartja a már visszanyert egyensúlyát velem a karjaiban, és kezem már a mellkasán kalandozott. Amint a nadrágja derekához értem, elakadt a lélegzete, és elszakította a száját az ajkaimtól.
- Mi baj? – kérdeztem, és a nyakára tapadtam, hogy ott becézgessem.
- Még… - kezdte, de a nyelvem az állán siklott végig, hogy utána a száját rajzolja körbe, és a tekintetén láttam, hogy elveszette a fonalat. – Már nem is tudom – nyögte és újra megcsókolt.
Közben egyik keze a fenekemről a combomra csúszott, majd a lábam közé, ahol megérintette a nemcsak a zuhanytól nedves forró testem vágytól felhevült középpontját.
Belesóhajtottam a csókunkba, és önkéntelenül rándult meg a csípőm az ujjai kényeztetésétől. A következő pillanatban azonban eleresztett, és mielőtt tiltakozhattam volna, visszahelyezett a zuhanytálcára.
De aztán elégedetten éreztem meg a kezét ismét a lábaim között, miközben a nyelve az ujjai mozgását utánozva siklott ki-be a számban, egyre hangosabb nyöszörgéseket előcsalva a torkom mélyéről.
A hátamat újra a csempének döntöttem, mert attól tartottam, itt helyben összeesek a rám szakadó érzésektől, és közben igyekeztem megszabadítani Robot a nadrágjától. Amint ez sikerült, a derekába mélyesztettem a körmeimet, mert utolért a gyönyör első hulláma.
Rob a szájával fojtotta el sikolyomat, de az ujjait nem húzta ki belőlem, ezáltal máris további élvezetek irányába hajszolt. Remegő kézzel ragadtam meg a nadrágból kiszabadított, hasamnak nyomódó férfiasságát, és a fejét hátravetve felnyögött, amint simogatni kezdtem egyre hevesebb mozdulatokkal.
Az ujjai megremegtek a testem mélyén, és felsikoltottam az újabb áradattól, ami magával sodort. Csak egyetlen pillanatra engedtem el magam erőtlenül, de több se kellett neki, hogy eleresszen. Még fel sem fogtam, hogy mik a tervei, Rob máris nyitotta a zuhanyfülke ajtaját, a karjaiba emelt, és ahogy voltunk, víztől csöpögősen megindult velem a hálószoba felé.
Ott az ágy közepére tett, és zihálva figyeltem, ahogy ledobálja a rajta maradt vizes ruhadarabokat a testéről. Az ajkaimat beharapva nyeltem nagyokat, ahogy egyre több bőrfelülete vált szabaddá. Egyre intenzívebben akartam, hogy végre újra közelebb legyen hozzám, és nem is kellett sokáig várnom, mert fél percnél nem tartott hosszabb ideig a show, amivel rögtönzötten elkápráztatott, habár a végtelenségig tudtam volna nézni.
De most érinteni is akartam, így amint végre mellém feküdt, kezeim máris a testén jártak. Ő sem cselekedett másként. Mohón kaptam az ajkai után, miközben ujjai a nyakamtól elindulva végigcirógatták a melleimet, majd a hasamon keresztül újra a lábaim közé csusszantak.
Készségesen tártam szét a lábaimat előtte, és egy sóhaj szakadt fel a torkomból, amint újra magamban éreztem az izgató játékát. Ekkor a szám is felszabadult, mert az ujjai által rám varázsolt mintázatot követve a nyelve is elindult a bőrömön, egyetlen centimétert sem fosztva meg annak puha érintésétől.
Ahogy előző nap a tengerparton, ezúttal is gyengéd csókokkal borította be minden sebemet, és egy pillanatra megtorpant. Sejtettem, hogy megint az jutott eszébe, amit éjjel ígért, és amit magának megfogadott, vagyis hogy vigyáz rám még egy darabig, de meg voltam róla győződve, hogy ha most befejezi és itt hagy, annak sokkal végzetesebb fizikai következményei lesznek annál, mintha csak simán nem sikerülne kielégülnöm. Biztosan belehalnék.
- Abba ne merd hagyni – sziszegtem felé elfúló hangon, mivel az ujjai tovább izgatták nőiességem barlangját.
Rob csak halkan felnevetett, és így szólt:
- Eszemben sincs – és máris újra magamon éreztem az ajkait.
Aztán hirtelen valami más jutott az eszembe, és mielőtt újabb örvénybe sodródtam volna, az ép elmém utolsó szalmaszálaiba kapaszkodva elhúzódtam tőle, és magam mellé húztam az ágyra. Nem bírtam volna ki, ha amíg ő engem kényeztet, nem viszonozhatom neki a gyengédségeit, ezért hanyatt az ágyra döntöttem, nem törődve a tiltakozásával, miszerint még nem végzett velem.
Még én sem végeztem vele.
Egy hosszú, sokat ígérő csók után felemelkedtem, és addig helyezkedtem, míg megfordulva a feje két oldalára térdeltem, tökéletesen kitárulkozva az arca felett.
Végigszántottam a hasán a körmeimmel, a csípője mellé könyököltem, és az egyik kezemmel megragadva lágy csókokkal borítottam be lüktető gerjedelmét.
Rob viszont még nem tett semmit, nem is lélegzett, ezért egy cseppet aggódni kezdtem, és a testünk között átpillantva megnéztem, hogy mi a baja. De csak annyit láttam, hogy elbűvölten bámul, majd a kezei a combomon végigsimítva egyre közelebb érnek a fenekemhez, amit aztán megragadott, hogy közelebb húzzon a szájához.
A térdeimet nagyobb terpeszbe tettem, így a fejét se kellett felemelnie, hogy elérjen, és felnyögtem, amint megéreztem a nyelvét végigsiklani saját vágyaim középpontján. A kezem nem hagyta abba az ő kényeztetését sem, amíg ide eljutottunk, és próbáltam arra koncentrálni, hogy neki is minél nagyobb élvezetet okozzak.
Újra akcióba lendítettem a nyelvemet, és többször végignyalogattam merev testét, mielőtt finom harapásokkal tarkítva eltűntettem a számban. Utána szabadon eresztettem, de csak hogy pár pillanatnyi újabb kéz- és nyelvjáték következtében hallhassam fel- vagy inkább belémnyögni, miközben egyszerre éreztem magamban hol a nyelvét, hol az ujjait.
Kisvártatva nem bírtam tovább, és elővigyázatosan újra kiengedtem a számból, nem akarván túl erősen ráharapni, amint a következő hullámverés erőteljesen magával sodort. De egy pillanattal később már ott folytattam, ahol abbahagytam, és éreztem, ahogy megremeg a számban.
Sejtettem, hogy már neki sem lehet sok hátra a beteljesülésig, ezért fokoztam a kezem és a fejem mozgásának gyorsaságát, és hirtelen megszűnt a saját örömöm, mivel Rob ujjait és nyelvét kihúzva belőlem a fenekembe markolva nyögött fel hangosan, amint a számat elöntötték élvezeteinek hullámai.
Utána sem hagytam fel a kényeztetésével, és miután lecsillapodott, ő is még két orgazmusig izgatott. Nekem is viszonylag hamar sikerült újjáélesztenem a vágyait, de a harmadik sajátomat már nem vártam meg.
Felemelkedtem, és a szájától elszakítva magam kissé előrébb kúsztam a térdeimen, hogy továbbra is neki háttal magamba vezessem feltámadt gerjedelmét. Rob a hátamon simított végig, majd ő is kissé felemelkedett, és a jobb kezére támaszkodott, míg a másikkal a bal csípőmet markolta, miközben mozogni kezdtem rajta.
Olyan régen voltunk már együtt, és a hiánya már olyan fájdalmakat okozott, hogy hirtelen már az sem érdekelt, hogy hol járt eddig, mióta felkelt, már az sem zavart, hogy valaha szakítottunk vagy akármin is összevesztünk, olyan viharos érzelmek járták át az egész testemet, hogy azt hittem, darabokra szakadok a hevességük alatt.
Mindeközben a mozgásom is egyre hevesebbé vált, és a pozíció adta lehetőségeimet kihasználva a combját simítottam és karmoltam végig többször, hogy végül a lábai közé nyúlva megragadjam időnként belőlem felkukkanó pulzáló szervét, és pillanatokkal később halljam hangosan felkiáltani, ahogy újra a csúcsra ért.
Egy harapást is éreztem a vállamon, miközben keze már a mellemet markolta, és a saját gyönyöröm is pillanatokon belül megérkezett. Kimerülten dőltem hátra a mellkasára, és ziháló lélegzetünk zaja keveredett a nyitott ablakon beszűrődő tenger morajának halk zenéjével, megkomponálva a legtökéletesebb dallamot, amelyet szívünk őrült tempójú dobbanásai koronáztak egésszé.
Szervezetünk fizikai helyreállása után leemelkedtem róla, de csak hogy ezúttal szemből forduljak felé, és bújjak hozzá, egy boldog csókkal téve fel a pontot az i-re.
- Szeretlek – suttogtam, de úgy éreztem, ezzel messze nem tudom kifejezni azokat az érzéseket, amelyek bennem tomboltak elképzelhetetlen messzeségekbe röpítve a lelkemet.
