133. fejezet (Kristen)
A privát koncertet megkaptam. És még órákig tudtam volna hallgatni, de Rob egyszercsak letette a gitárját, rám nézett, fogta a pezsgőspoharát és a tál epret, és odajött mellém a napozóágyra.
Már csak a tenger halk morajlása hallatszott a távolból, de nekem még a fülemben csengett az összes dallam, amit az elmúlt órákban hallhattam.
Időközben szinte teljesen besötétedett, de valami mágikus módon az ég kitisztult a fejünk felett, a tenger felől újra kellemes, szinte nyári meleg szél fújdogált, és a csillagok a holddal együtt világították be vakító fehérre az egész homokos tengerpartot.
Rob az üveget is magával hozta, és utántöltötte a rég kiürült poharamat. Hálásan pillantottam rá, és ittam is egy kortyot. Ő a tálat kettőnk közé helyezte, és felváltva adogatta a szánkba a vérpiros és lédús, édes eperszemeket.
Ez, a pezsgő, a dalok, a holdfény, és a közelsége olyan varázslatossá tették a hangulatot, amit, azt hittem már nem is lehet szebbre fokozni, de Robnak sikerült. A tál fölött hozzám hajolt, és megcsókolt.
A mai nap történései még mindig égették minden sejtemet, és megborzongtam, ahogy újra megéreztem az ízét. Némi pezsgő és eperaroma tette még zamatosabbá a kompozíciót. Újból elkábultam.
De csak egy rövid csók volt, utána elhúzódott, és bár a tekintete neki is újraéledő vágyról tanúskodott, folytatta az összes eper elpusztítását. Mikor az utolsó szemet akarta nekem adni, gondoltam egyet, és a kis gyümölccsel az ajkaim között ezúttal én hajoltam az ő szája fölé.
Felcsillantak a szemei, és készségesen felezte el velem ezen a rendhagyó módon az epret. De ajkaink nem engedték el egymást, és a falat lenyelését követően már nyelvünk fonódott össze újra mézes csókban.
A tálat valahogyan eltávolította kettőnk közül, majd immár akadály nélkül simult hozzám.
Melegem lett. És nemcsak azért, mert a viharos szelet követő nyugodt éjszaka füllesztővé változott, hanem mert újra megkívántam.
Keze a pulcsim alá csusszant, és ahogy ujjai a bőrömet érintették, még többet akartam. Egy másodpercre elhúzódtam, és levetettem a zavaró ruhadarabot. Most is egy spagettipántos felsőt viseltem alatta, de attól egyelőre még nem szabadultam meg.
Rob tekintete a mellemre tévedt, és keze az egész testemet végigsimogatta, míg én az ingjét kezdtem volna letolni a válláról, de megfogta a kezemet, adott rá egy csókot, és egy másodpercnyi töprengő habozás után rám nézett.
- Nincs kedved sétálni egyet? – intett fejével a part felé.
Nem értettem. Nem vette a jeleket, hogy mit szeretnék?! Vagy ő már nem akar… Kicsit összeráncoltam a homlokomat, de újra megcsókolt, és ezzel eloszlatta a kétségeimet.
Aztán felállt, kézen fogott, és maga után húzott a part felé. Be kellett vallanom, hogy végtelenül romantikusnak tűnt az éjszaka közepén ragyogó holdfényben sétálgatni egy gyönyörű tengerparton, de minderre az tette fel a koronát, hogy Rob volt, aki a kezemet fogta közben.
Rob kissé elgondolkodónak tűnt, fejét lehajtotta, ahogy a homokban sétálgattunk egészen a víz mellett, éppen csakhogy kikerülve a partra csapódó lágy hullámokat, míg én nem tudtam betelni a hold fényeinek ragyogásával, amely a vízen tükröződött, és a tenger morajlásával.
Mégsem tudtam nem észrevenni, hogy bántja valami.
- Mi a baj? – kérdeztem gyöngéden, és megálltam, őt is arra késztetve ezzel, hogy megtorpanjon.
A gyönge fények sem tudták elrejteni arcán az érzelmeket, amelyekből aggodalmammal ellentétben szerelmet olvastam ki és boldogságot.
Mosolygott, ahogy rám nézett, közelebb lépett, egyik kezét a derekamra tette, és magához húzott. Elbűvöltem pillantottam fel rá.
- Ez az utolsó éjszakánk itt – mondta halkan.
Mindent megértettem. Ezek szerint jól gondoltam, hogy másnap vissza kell térnünk Londonba és magunk mögött hagyni ezt a földi paradicsomot. Egy kicsit megrettentem a ténytől, hogy vissza kell cseppennünk ezáltal a valóságba, de nem féltem tőle, hogy majd szürkék lesznek a hétköznapok. Pont az ellentettje járt a fejemben. Vele még az is csodálatos lesz. Mint minden egyes perc…
Kezemet becsúsztattam még mindig nyitott ingje alá, és a szívére helyeztem a tenyeremet. Éreztem, hogy hevesebben kezd dobogni, amikor másik karomat nyaka köré fonva közelebb húztam magamhoz.
- Akkor tegyük még emlékezetesebbé – suttogtam.
További szomorkodás helyett megcsókolt. Közben úgy szorított magához, hogy nem tudtam eldönteni, ettől, vagy ajkai játékától nem kapok levegőt.
Egy pillanattan később elengedett, és a derekamnál fogva elkezdte lehúzni rólam a felsőmet. Kezeimet fejem fölé nyújtva engedtem neki.
Miután megszabadított a felesleges ruhadarabtól, kezei a mellemre simultak, és újra csókolni kezdett. Ezúttal hevesebben. Nyelve olyan ígéretekkel kecsegtetett, amelyeket szándékomban is állt behajtani.
Vállára simítottam a kezeimet, és én is letoltam róla az ingjét. Végigsiklott a kezem felsőtestén, hasán, és elkezdtem kioldani a nadrágját is.
Átfutott a gondolat az agyamon, hogy itt vagyunk kint a parton, ahol bárki megláthat, de éjszaka lévén elhessegettem, és már az lebegett a szemem előtt, hogy a szabad ég alatt szeretkezni vele olyan lenne, mintha egybeolvadnánk a természettel, és csak mi ketten léteznénk az egész világon.
Kigombolt nadrágjába nyúlva a fenekébe markoltam, és éreztem a csípőmnek nyomódni vágya bizonyítékát, ahogy magamhoz húztam. Ekkor szája elszakadt az ajkaimtól, de csak arra az időre, míg teljesen levette a nadrágot, és azt félrehajítva a karjaiba vett.
Óvatosan lefektetett a hűvös homokba, ami kellemesen enyhítette testem izzását. Mellém feküdt, fölém hajolt, és újra csókolni kezdett, majd ajkai a nyakamra siklottak, és kezei az én farmeromat kezdték lassan lejjebb húzni. Egy perccel később már csak egy apró bugyi takarta meztelenségemet, de az is hamar követte a többi ruhánkat.
Ahogy kinyitottam a szemem, a csillagok milliónyi apró lámpásként világították be Rob tökéletes meztelenségét, de egyelőre nem ért hozzám. Amilyen elbűvöltem én szemléltem őt, ő épp olyan tekintettel nézett végig a testemen.
Egy pillantást vetett a szemembe, aztán lehajtotta a fejét, és egy puszit adott az arcomra, lehunyt szemeimre, a fülembe súgta, hogy szeret, utána ajkai továbbvándoroltak a nyakamra, és kisvártatva az egész testemen éreztem nemcsak ujjai cirógatását, hanem puha csókjait is.
A finom, szinte alig-érintésektől bőröm lángolni kezdett, és szívem is hevesebb ütemet vert. Szerettem volna viszonozni neki, amit tesz, ezért az én kezeim se haboztak felfedezni teste minden porcikáját. Kicsit fura volt, hogy mindeközben nem csókolt meg, de mivel ajkai más helyeken kényeztették a testemet, megbocsátottam ezt az apró hiányosságot.
Rob a mellbimbóim keményre szívogatása után szája lejjebb haladt, és hirtelen készséggel széttárt lábaim között éreztem meg nyelve selymes becézgetését. Elragadtatottságomban felsikkantottam, mire pár izgató cirógatás után abbahagyta, fölém csúszott, és végre megcsókolt.
Szájában éreztem a saját ízemet, de az ő aromája töltötte be tüdőmet, és elégítette ki étvágyamat. Olyan gyöngéden hatolt belém, mint előző éjszaka, pedig azóta tudhatta, hogy nem kell már rám annyira vigyáznia, de mégis óvatos volt. Ezzel persze csak tovább szította bennem a tüzet, ami már így is lángokba borította bensőmet.
Nyelve azonos lassú tempót járt a számban csípője mozdulataival, de élvezetem közelegésének sebességét nem tudta lelassítani. Felsikítottam, amint elértek a gyönyör első hullámait, és hallottam, hogy ő is nehezebben vesz levegőt. Ebből megsejtettem azt is, hogy nem kis önuralmába kerül mindezt ilyen precíz lassúsággal csinálni.
Megkönyörültem rajta, mert bármily csodálatos érzés volt élvezni őt a hűs szellő cirógatása és a csillagok fényei alatt, én sem tudtam tovább türtőztetni magam. Lábaimat csípője köré kulcsolva, és fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb tempóra, miközben ajkait faltam egyre vadabbul.
Több se kellett neki, szabadon eresztette féken tartott szenvedélyét, és egyik kezét fenekem alá csúsztatva, másikkal mellettem a homokba támaszkodva egyre hevesebben merült fel és alá testemben.
Nyögéseink elnyomták a tőlünk csak pár méterre zúgolódó tenger zajait, ahogy egyre közelebb kerültünk a végső beteljesüléshez.
Rob egy utolsó lökést követően megdermedt rajtam és bennem egyaránt, és ezzel elérkezett az én csúcspontom is. Ernyedten borult rám, de csókja nem szakadt félbe, és nyelve szapora légzése ellenére tovább ízlelgette az enyémet.
Szorosan átöleltem, és az elmúlt nap során nem először szöktek könnyek a szemembe a meghatottságtól. Amelyet csak az iránta érzett szerelmem múlt felül.
Rob két tenyere közé fogta az arcomat, és kissé megemelkedve a szemembe nézett.
- Nem akarlak elveszíteni soha többé – súgta.
Kíváncsisággal vegyes érdeklődéssel pillantottam vissza rá. Nem tudtam, honnan támadtak most ilyen gondolatai, de a tekintetében tükröződő félelem arra mutatott, hogy komolyan így gondolja. Ahogy én is. Egy öngyilkossággal ért volna fel, ha valaha olyan hülye leszek, hogy elhagyom. Nem, soha!
Szavai ennek ellenére felértek egy szerelmi vallomással, amit önkéntelenül viszonoztam.
- Szeretlek – feleltem, majd fejemet felemelve úgy csókoltam, hogy teljesen biztos lehessen érzelmeim tisztaságában és őszinteségében.
Szorosan öleltük át egymást egy gyönyörű tengerpart kellős közepén, a víz hangjaitól körbevéve, és a csillagokkal a fejünk felett. A levegő viszont kezdett lehűlni, ahogy testem felvette a normális működést szívverésem és lélegzetem tekintetében, és hiába borult rám Rob továbbra is, megborzongtam.
Ezt kedvesem is észrevette, és újra rám nézett.
- Menjünk vissza a házba – javasolta, és óvatosan leszállt rólam.
Összeszedegettük a ruháinkat, de mivel csupa homok lett mind, Rob csak a nadrágját vette fel, az ingjét pedig nekem adta a saját szintén homokszemcsés darabjaim helyett.
Így mentünk vissza a házba, ahol egy közös zuhanyzás után - ami ismételten nem maradt élvezetek nélkül -, a kimerültségtől remegve bújtunk össze az ágyban, és még jó pár szerelmes csókváltást követően egymás karjaiban aludtunk el.
