136. fejezet (Rob)
Miután az összes, a mai este hangulatához illő dalomat előadtam, letettem a gitárt, és egy Kristenre vetett rövid pillantás után fogtam a pezsgőspoharam a tál eperrel együtt, és odamentem hozzá a napozóágyra.
Már csak a tenger halk morajlása hallatszott a távolból, időközben szinte teljesen besötétedett, de az ég ezzel egyetemben kitisztult a fejünk felett, a tenger felől újra kellemes, szinte nyári meleg szél fújdogált, és a csillagok a holddal együtt világították be vakító fehérre az egész homokos tengerpartot.
A pezsgősüveget is közelebb vittem, és utántöltöttem Kristen kiürült poharát.
A tálat egyelőre letettem kettőnk közé, és felváltva adogattam a szánkba a vérpiros és lédús, édes eperszemeket.
Kristen újra elvarázsolt azzal, ahogy az epret majszolta, pont, mint a konyhában pár órával ezelőtt. De mivel most nem telefonált, nem kellett visszafognom magam, hogy megcsókoljam, így meg is tettem. Minden várakozásomat felülmúlta.
Mára még egyéb terveim is voltak, és mivel a tál is akadályozott, kelletlenül elhúzódtam részegítő ajkaitól, és tovább pusztítottuk az epreket.
Az utolsó szemet odatartottam neki, de ravasz módon mégis megosztotta velem. A fogai közé vette, új hajolt ezúttal ő énfelém. Mámorító volt így enni a piciny gyümölcsöt. Gyorsan lenyeltem a fél szemet, és helyette Kristent kóstolgattam tovább.
A tál útban volt, de mivel kiürült, félretettem a poharakkal együtt, és kezemet kedvesem pulcsija alá dugtam. Ekkor elhúzódott, és először megijedtem, hogy miért is, de aztán láttam, hogy csak leveszi a zavaró ruhadarabot, ami helyett egy vékony felső marad rajta. Ami alatt tökéletesen kirajzolódtak a mellei, le sem tudtam venni róla a szememet.
Kezemet pedig a testéről. Éppen a lábait simítottam végig, amikor engem is le akart félig vetkőztetni, de megfogtam a kezét, amely az inget akarta letolni a vállamról, adtam rá egy csókot, és türelemre intettem magam.
- Nincs kedved sétálni egyet? – biccentettem a part felé.
Kissé összeráncolta a homlokát. Nyilván még nem tudja, mit akarok, gondoltam.
Felejthetetlenné akartam tenni ezt az utolsó itt-töltött éjszakát. De ő talán visszautasításnak hitte, amikor nem hagytam, hogy vetkőztetni kezdjen…
Gondűzés gyanánt újra megcsókoltam, hogy éreztessem vele, mennyire nincs igaza, majd kézen fogtam, és a házon át a part felé húztam.
A tenger, a hold, a csillagok mind együtt olyan mesebelivé és romantikussá varázsolták a helyszínt, hogy egy pillanatra eltöprengtem azon, mit szólna vajon Kristen, ha most megkérném a kezét. A hangulat adott hozzá, sőt, már gyűrűt is kapott, habár azt nem eljegyzésinek szántam… De mégsem mertem megtenni. Féltem a visszautasítástól.
- Mi a baj? – kérdezte ekkor gyöngéden, és megállt, engem is arra késztetve ezzel, hogy megtorpanjak.
Ezek szerint észrevette, hogy valahol máshol járt az eszem. Hirtelen el is felejtettem, mik voltak a szándékaim, és inkább annak örültem, hogy egyszerűen itt van velem. Mégis reméltem, hogy nem fogja kitalálni előző gondolataimat.
Mosolyogva közelebb léptem hozzá, és magamhoz húztam.
- Ez az utolsó éjszakánk itt – mondtam halkan.
Nem akartam elmenni és magunk mögött hagyni az életem legboldogabb pillanatait örökre megőrző helyszínt, de sajnos muszáj volt. Nem tudtam, hogy erre Kristen hogyan fog reagálni, de abban biztos voltam, hogy neki is hiányozni fog mindez.
Szomorúságomat azzal oszlatta semmivé, amikor kezét becsúsztatta nyitott ingem alá, és a hevesen dobogó szívemre helyezte a tenyerét. Másik karját nyakam köré fonva közelebb húzott magához.
- Akkor tegyük még emlékezetesebbé – suttogta.
Éppen erre gondoltam, mielőtt elindultunk. Még szorosabban öleltem át, és megcsókoltam. Rövid, de annál szenvedélyesebb csók volt.
Bár lánykérésre készültem, most mégis másként akartam már – Kristen szóhasználatával élve – emlékezetessé tenni az éjszakát.
A derekánál fogva elkezdtem lehúzni róla a felsőjét és karjait feje fölé nyújtva segített ebben.
Miután megszabadítottam tőle, kezeim borították be csupasszá vált kebleit, és újra az ajkaira hajoltam. Még az előbbinél is szenvedélyesebben próbáltam felkészíteni arra, hogy ez még csak a kezdet.
Ő ismét a vállamra simította apró kezeit, és most már hagytam, hogy letolja rólam az inget. Végigsimogatta a felsőtestem, a hasam, és elkezdte kioldozni a nadrágomat. Amelyet már igencsak szűknek éreztem. De nem húzta le, csak belenyúlt, és a fenekembe markolt.
Megkönnyítettem mindkettőnk dolgát, mert egy percre elengedtem, míg megszabadulok a nadrágomtól, és utána a karjaimba vettem.
Óvatosan a hűs homokra fektettem, és reméltem, hogy nem túl hideg és kényelmetlen neki, de a pillanat varázsát romboltam volna le, ha megkérdezem, úgyhogy inkább nem tettem.
Mellé feküdtem, és ismét megcsókoltam, majd a nyakát borítottam be puszikkal, miközben őt is teljesen levetkőztettem.
Ahogy ott feküdt előttem, a holdfény beragyogta a bőrét, és soha ilyen szépnek nem láttam még, mint ezekben a percekben. Aztán a szemébe néztem, és saját vágyaimat olvastam ki belőlük. Újra csókokat leheltem arcára, a nyakára, a füle mellett egy pillanatra megálltam.
- Szeretlek – súgtam, és nyelvem folytatta útját Kristen bőrén, egy láthatatlan ösvényt követve.
Emellett kezeim is folyamatosan tapintották végig kedvesem testének selymességét, és cirógatták izgató domborulatait.
A mellbimbói már duzzadtan várták ajkaimat, de nem tudtam betelni a simaságukkal és Kristen ízével, de elhagyva egyik kedvenc helyemet, nyelvem lejjebb siklott, végig a hasán, combjait kezeimmel széjjelebb húzva, hogy újra érezhessem azt az ízt, mely már előző éjjel is a végletekig fokozta vágyaimat.
Amint megérezte a nyelvemet a teste mélyén, felsikkantott, és most én is kevesebb ideig bírtam kóstolgatni, mielőtt anélkül ért volna utol a végzetem, hogy bármit is tettem volna az ő érdekében.
Elszakítottam a számat teste legforróbb pontjától, hogy karcsú teste fölé emelkedjek, és ajkait ízleljem tovább. Amelyek semmivel sem volt kevésbé finomak, mint az előbbi hely, ahonnan ide érkeztem.
Megpróbáltam ismét olyan gyöngéd lenni hozzá, mintha ez lenne az első alkalom – akárcsak a tegnap éjjel. Igyekeztem valóban felejthetetlenné tenni neki ezt az éjszakát.
Nyelvem sem hagyta abba az ő nyelve további cirógatását, és boldog voltam, amikor viszonozta. Minél tovább akartam nyújtani a pillanatot, ezért türtőztettem magam, de ez nem ment olyan könnyen, ahogy elképzeltem. Szívem hevesen vert, és zihálni kezdtem, mindezen erőfeszítéseimért kárpótolt viszont az, ahogyan Kristen vonaglani kezdett alattam, és felsikoltott.
Ekkor lábait csípőm köré fonta, és fenekembe markolva ösztönzött gyorsabb sebességre. Örömmel megadtam neki, amit szeretne, így viszont csak azt érte el, hogy elvesztettem az uralmat az ösztöneim felett.
Vadul faltuk egymás ajkait, nyelvünk testünkhöz hasonló őrült tempóban keringőzött, majd feneke alá csúsztattam az egyik kezem, hogy még közelebb emeljem magamhoz. Minden eddiginél mélyebbre akartam merülni benne. Ez szinte sikerült is, és én sem tudtam többé visszatartani szenvedélyem hangjait.
Egyre erőteljesebben mozogtam kedvesem testében, és egy pillanatra megrettentem magamtól, hogy összetöröm, ha így folytatom, de a következő pillanatban elért a megkönnyebbülés, és nem kellett tovább aggódnom emiatt.
Szerettem volna, ha az előbbi fékevesztettségemet megbocsátja, így könyökömre támaszkodtam a teste mellett, nem akartam összenyomni, és persze tudtam, hogy neki is szüksége van levegőre. Amit magam is szaporán szedtem ebben a pillanatban.
Újra megcsókoltam, már rég nem számoltam, hányadszor a nap folyamán, és minden szerelmemet beleadtam. Kristen szorosan ölelt magához, és amint felemeltem a fejem, láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe. Nem akartam, hogy boldogtalan legyen, bár azt sejtettem, hogy ezek most örömkönnyek.
Mégis eszembe jutott minden szörnyűség, amin eddig keresztül kellett mennünk a sors akarata miatt, és akármilyen gyönyörű napokat töltöttünk itt együtt, újra feltámadt bennem a valóságtól való félelem. Hogy vissza kell térnünk Londonba, és megint közelebb kerültünk ahhoz a naphoz, amikor ő majd elmegy.
- Maradj velem mindörökre és legyél a feleségem – akartam mondani.
Soha semmit ilyen komolyan még nem gondoltam. Mégis más szavakká alakult át a mondat, amit végül kiejtettem.
- Nem akarlak elveszíteni soha többé – súgtam.
Ez is igaz volt. De a valódi igazságnak csak egy részét fedte le. Mert belehaltam volna, ha… gondolni sem mertem semmire.
- Szeretlek – felelte ő, majd fejét felemelve úgy csókolt meg, hogy minden kétségem eloszlott.
Nem fog elhagyni soha. A „hacsak nem…” kezdetű szívfájdító mondatokat örökre elzártam lelkem legmélyére, és tovább öleltem szerelmemet. Immár teljesen biztos voltam érzelmei őszinteségében, bár erről a hétvége során többször is meggyőződhettem, és megtapasztalhattam.
És most már tudtam azt is, hogy hiába kell hazamennünk, akkor sem fog változni semmi, ez már örök időkre így marad. Kizárt, hogy ez a szerelem valaha elmúljon.
Egy idő után éreztem, hogy a levegő lehűlt, és Kristen is megborzongott alattam, így nem szívesen ismertem be, de tudtam, hogy idáig tartott a romantikus tengerparti „sétálgatás”.
- Menjünk vissza a házba – javasoltam, és óvatosan leszálltam róla.
Összeszedegettük a ruháinkat, de mivel csupa homok lett mind, csak a nadrágomat ráztam ki, hogy én azt vegyem fel, Kristen ruhája viszont menthetetlen volt, és nem is akartam volna, hogy akár egyetlen porszem is kidörzsölje gyönyörű bőrét, ezért a saját ingemet adtam oda neki, hogy azt vegye fel, míg visszaérünk.
Kézen fogva mentünk vissza a házba, ahol egy közös zuhanyzás következett. Az egymás mosdatása újabb csókokba torkollott, és persze a folytatástól sem tartóztattuk meg magunkat, így elég hosszan folyattuk a vizet. Miután megtörölköztünk végül, a kimerültségtől remegve bújtunk össze az ágyban, és még jó pár szerelmes csókváltást követően egymás karjaiban aludtunk el.
