124. fejezet (Rob)
Ahogy az első hangok felcsendültek a gitáron az ujjaim alatt, felrémlett bennem minden addigi érzés, amivel eddig Kristen iránt viseltettem. Legfőbbképpen a szerelem.
Szerettem volna, ha tényleg tudja, mit érzek iránta valójában. Azzal nyilvánvalóan tisztában volt, hogy szeretem, de nemcsak a szavaimmal akartam ezt bizonyítani neki, hanem a tetteimmel is.
- Ezt még senki nem hallotta – mondtam neki halkan, és egy hosszú pillanatig mélyen a szemébe néztem, de továbbra is csak döbbenten bámult, mint aki el sem akarja hinni, amit lát és hall.
Visszafordultam a gitárhoz, mert bár biztos voltam benne, hogy csukott szemmel is el tudnám neki játszani a dalát, nem akartam véletlenül sem téveszteni. A szöveg teljesen készen állt a fejemben.
Többször felléptem már, és közönség előtt is nem egyszer, most mégis jobban izgultam, mint valaha, hogy vajon tetszik-e majd neki.
Viszont nem húzhattam az időt tovább, ezért egy halk torokköszörülést követően elkezdtem énekelni.
I was alone
I was tired but now im bound
My head is off the ground
For a long time I was so weary
Tired of the sound, I've heard before
Knowing of the nights I’m out the door
Haunted by the things I've made
Stuck between the burning light and the dusty shade
Egy kis szünetet tartottam, de ujjaim tovább cikáztak a húrokon, és kicsit bizonytalanul Kristenre pillantottam. Úgy tűnt, mintha könnyezne.
Ennek ellenére bátorítóan rám mosolygott, és így meggyőzött róla, hogy mégsem csinálok magamból totál hülyét. Tovább énekeltem a dalt, és az összes szerelmemet beleadtam.
Said I used to think the past was dead and gone
But I was wrong, so wrong
Whatever makes you blind must make you strong, make you strong
In my time I've melted into many forms
From the day that I was born, I know that there’s no place to hide
Stuck between the burning shade and the fading light
I was broken for a long time
But it's over now
Said I was broken for a long time
But it's over now
Miközben magam is belefeledkeztem az érzésbe, amit a szavak, dallamok és hangok által akartam közvetíteni szerelmem felé, újra ideges lettem egy kicsit, hogy mi lesz ezután. Hirtelen újra az az érzésem támadt, hogy a tetteim is igenis számítanak, főleg ma éjszaka, amikor is egyértelműen fordulóponthoz érkeztünk. Örültem annak, hogy nem otthon vagyunk, talán a mesebeli környezet is segíteni fog majd elűzni a rossz szellemeket, melyek nyilván megpróbálják majd tönkretenni Kristen számára az együttlétünket, de elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ez ne következhessen be.
Mire ezt végiggondoltam, újra folytatnom kellett a dalt.
Yes and you,
yeah well you walk these lonely streets that people send, people send
There are some wounds that just can't mend
And I do pretend
Now I'm free from all the things that take my friends
And I will stand here till the end
Now I know I can take the moon
Stuck between the burning shade and the faded light
I was broken for a long time
But it's over now, it's over now
Mm it's over now, now, now
It's over now, it's over now
It's over now, now…
Szemem sarkából láttam, hogy Kristen leteszi a poharát, de még nem mertem ránézni, mert azzal akaratlanul eltereltem volna a saját figyelmemet.
Said I was broken for a long time
But it's over, but it's over
But it's over, but it's over
But it's over, but it's over
But it's over now, now, now, now
But it's over, love is over
But it's over now
But it's over, love is over
But it's over now, now, now
I was broken for a long time now
But it's over, but it's over now yeah
Over now, it's all over, it's over now
Egy idő után a gitár hangjai is elhalkultak, és immár mindenre felkészülve pillantottam félénken Kristen felé. Fogalmam sem volt, hogy átérezte-e mindazt, amit a dallal szerettem volna sugallani neki.
Nem szólt egy szót sem, csak hevesen pislogni kezdett. Nem akartam megríkatni, habár ez azt is jelentheti esetleg, hogy örömébe sírdogál…
Félretettem a gitárt, és odamentem hozzá. Leguggoltam elé, megcirógattam az arcát, és rámosolyogtam. Nem tudtam eldönteni, miért is könnyezik, de el akartam múlasztani, mindent, akármi is bántja.
- Hogy tetszett? – kérdeztem.
Tágra nyílt szemekkel nézett rám, és kissé megrázta a fejét. Ezek szerint nem tetszett neki. Maximálisan elbizonytalanodtam, és hogy eltitkoljam előle csalódottságomat, lehajtottam a fejem, hogy ne lássa rajtam, mennyire megbántódtam.
Pedig tényleg mindent beleadtam, legalábbis azt hittem… De mégsem volt elég ezek szerint.
Mielőtt belemerülhettem volna a még mélyebb önutálatba, Kristen az állam alá nyúlt, felemelte a fejem, és mivel muszáj volt ránéznem, igyekeznem kellett, hogy ne lássa a szememben az érzéseimet.
Sajnálkozó tekintete helyett azonban az ajkait láttam egyre jobban közeledni hozzám. Arcomat megsimogatta, és megcsókolt.
Nem tudtam visszatartani magam attól, hogy ne viszonozzam. A mai nap erotikus játszadozásai után, amelyek csak az egymás iránti vágyainkat voltak hivatottak az őrületig fokozni, már nem akartam mást, csak hogy a karjaimban tarthassam.
Letérdeltem, és a sarkamra ülve Kristent az ölembe húztam. Ahogy teste hozzám simult, máris felébredtek az imént csalódottságtól kicsit elkallódott ösztöneim, és úgy gondoltam, ha a dal nem is tetszett neki, az remélhetőleg fog, amit tenni szándékozok még vele az éjszaka… ha ő is akarja.
Kristen összekulcsolta a hátam mögött a lábait, és a nyakamat is átkarolta karjaival. Észrevettem, hogy megint könnyezik, de mivel a célom a boldoggá tétele volt, lecsókolgattam őket, így próbálva enyhíteni a bánatát.
- Szeretlek – súgtam.
Erre újabb csókkal felelt, kezével a hajamba túrt, és tarkómnál fogva húzott magához még közelebb. Nyelve csábítóan, de egyben szerelmesen fonódott össze az enyémmel.
Ekkor jöttem csak rá, hogy nem bánatában sírt eddig, hanem örömében. Csókja legalább annyi érzelmet tükrözött, amennyit én is éreztem őiránta.
Nemcsak azt mutatta meg vele, mennyire jólesik neki a közelségem, nemcsak azt, hogy mennyire tetszett neki a dal, nemcsak azt, hogy milyen jól érzi magát, hanem azt is, mennyire boldog és mennyire szeret.
Az én szívem sem a csalódottságtól kezdett el újra hevesebben verni, hanem attól a tengernyi érzelemtől, ami elöntötte a lelkemet.
Most már csak egyetlen dolog volt hátra, amivel valóban feltehetjük a mai napra a koronát. Újra aggódni kezdtem. Mi lesz, ha fájdalmat okozok neki… „Azóta” már voltunk ugyan együtt meglehetősen intim helyzetben is, de mégsem „úgy”.
Ujjaim nem okoztak gondot, sőt, minden kétséget kizáróan élvezte tegnap és ma reggel is, ahogy az ágyban és a zuhanyzóban kielégítettem, de ahogy eszembe jutottak a fájdalmai, amit mégis elég sokszor érzett a hasában, vagy valahol a teste mélyén, féltem, hogy nem-e korai még…
Mindennél jobban akartam őt, de nem vettem volna a szívemre, ha mégsem a terveim és a reményeim szerint sikerülnek a dolgok, hanem rosszul végződik minden. Vigyázni akartam rá.
Ennek ellenére csókja azt sejttette, hogy nem lesz semmi gond, ne aggódjak, és majdnem teljesen biztos voltam abban is, hogy Kristen szólni fog, ha valami nem jó neki…
Mindenesetre nem állt szándékomban rögtön letámadni, úgyhogy még egy kis bevezetőt gondoltam ki a legfőbb esemény előtt.
Miután nagy nehezen elengedtük egymást, visszaültettem a napozóágyra, és a kezébe adtam a poharát. Felálltam, magamnak is töltöttem a pezsgőből, aztán odaültem mellé.
Koccintottunk, majd az utolsó csepp elfogyasztása után újra elvettem tőle a poharat, és az enyémmel együtt biztonságba helyeztem.
Olyan ideges voltam, mint eddig még életemben soha talán, amikor mindezzel végezvén Kristen felé fordultam, és magamhoz húztam.
