67. fejezet (Kristen)
- És te mit érzel iránta? – kérdezte Rob.
Erre egyértelműen tudtam a választ.
- Semmit – feleltem, és reméltem, hogy könnyeim ellenére látja szemeimben, hogy igazat mondok.
Kissé kétkedve nézett rám, és vártam a következő kérdését.
- Akkor miért tetted?
- Azt… Tudom, hogy hülyeség, de…
Még mindig szégyelltem, magam az egész Tom-ügy miatt, így lehajtottam a fejem. Nem tudtam a szemébe mondani az igazságot.
– Azt képzeltem, hogy… - A könnyeim patakzani kezdtek, ahogy visszaemlékeztem arra, hogy azt próbáltam meg botor módon elhitetni magammal, hogy nem Tom ölel…
- Mit, Kristen? – kérdezte Rob gyöngéden.
Meglepődtem hangja lágyságán, és hirtelen úgy éreztem, ha most mindent megbocsát, akkor meg sem érdemlem őt. Túl jó hozzám.
De mivel mindent el akartam neki mondani, akármi is lesz, megosztottam vele az utolsó titkomat is.
- Azt, hogy te tartasz a karjaidban.
- Szeretsz még?
Elképzelésem nem volt, hogy kérdezhet ilyet! Hát nem juttattam a tudtára már millióféleképpen?! Ennyire nem lehet bizonytalan önmagában.
Vagy csak játszani akar velem, és az érzéseimmel. Így akar még jobban megalázni?! Ezt nem akartam elhinni, de saját magam iránti megvetésem már minden eshetőségre felkészítette agyamat.
- Mindennél jobban szeretlek – feleltem.
Rob ekkor elnyomta a kezemben tartott cigit, odalépett hozzám, és szorosan magához ölelt.
- Én is szeretlek – súgta a hajamba temetve arcát.
Először megdöbbentem. Nem erre számítottam. Kissé tétován emelkedtek fel a karjaim, de visszaöleltem. Próbáltam visszafojtani a sírást, mert még mindig nem értettem a helyzetet.
- Ne haragudj rám – szólt Rob, de válaszolni nem voltam képes, így csak megráztam a fejem.
Hogyan is haragudhatnék én őrá!? Eddig abban voltam biztos, hogy ő haragszik rám, de hogy én rá? A kórház előtt kimondott szavait már rég eltűntettem lelkem mélyén, ha már kitörölni nem tudom a keserű emlékeket, de felhozni soha többet nem akartam.
Most viszont számomra is érthetetlen módon üresebbnek éreztem magam, mint az előző napon magamra kényszerített álarc alatt. Elmémmel tudtam, hogy örülnöm kellene, amiért ő is szeret, és végre azt is elhiszi, amit mondok, és nincs több akadálya a boldogságunknak, de valamiért, talán a lelki megpróbáltatásoktól, nem tudtam még elengedni magam.
Rob felemelte a fejét, kissé eltolt magától, de nem néztem rá. Mellkasának támasztottam a homlokomat, és nem mozdultam. Nem akartam, hogy meglássa azt a nihilt, amit most éreztem. De nem hagyta, hogy titkolni tudjam. Állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni, de inkább lehunytam. Féltem, hogy félreérti.
Én igenis boldog voltam, és szerelmes, és örömteli, de valami még mindig óvatosságra intett, hogy ne mutassam ki mindezt.
- Kristen… - szólt hozzám halkan, mire lassan mégis a szemébe néztem.
Láttam a tekintetén az ijedtséget, és tudtam, hogy észrevette, amit rejteni akartam előle, de már késő. Csak abban bíztam, hogy nem taszít el.
Lassan lehajolt hozzám, és alig érintve az ajkaimat, megcsókolt. Nem voltam képes viszonozni.
Ez már engem is megrémített.
Hisz itt vagyok végre vele, a karjaiban, szeret, és nemhogy a lelkemet nem tudom neki kitárni, a testem sem akart engedelmeskedni akaratomnak.
Rob felfogva, hogy az óvatos próbálkozással semmire nem megy e pillanatban, vadabbul kezdte ostromolni ajkaimat, így számat elnyitva beengedtem rajtuk nyelvét. Próbáltam viszonozni csókját, de csak tétova mozdulatokra futotta az erőfeszítéseimből.
Hallottam, hogy kapkodni kezdi a levegőt, miközben egyre jobban és szenvedélyesebben akar kihúzni ebből a sehol-állapotból, de nem bírtam neki segíteni ebben. Hátamon éreztem óvatos simogatását, és éreztem, ahogy bőröm lángolni kezd a ruha alatt is az érintése nyomán, mégis megmerevedtem, és nem moccantam.
A következő pillanatban éreztem, hogy elhúzódik tőlem, és már majdnem összecsuklottak a lábaim, mert azt hittem, feladja, és végleg. De tévedtem, mert csak a karjaiba emelt, én pedig végre önszántamból kapaszkodtam a nyakába.
Bevitt a hálóba, az ágra fektetett, és mellém simult. Ujjait éreztem szaladni az arcomon, majd csókjait, de még mindig nem tértem magamhoz a furcsa révületből. Behunytam a szemem, azon igyekeztem, hogy legalább az ő kedvét ne rontsam ez azzal, hogy a szememben mit lát. Én úgyis magam alatt voltam.
Élveztem minden érintését és csókját, csak még nem voltam képes felfogni, hogy valóban ez a valóság.
Megéreztem ajkait a számon, kinyitottam, és újra megéreztem nyelve cirógatását.
Megpróbáltam viszonozni a csókját, és örömmel érzékeltem, hogy végre sikerül. Lassan kóstolgattuk egymás ajkait, miközben végre karom is felemelkedett, és szorosan a nyakába fonódott. Amint ezt megérezte, boldogan visszaölelt, és reméltem, hogy lassan felolvad rajtam a jégpáncél, amit éreztem, mivel sokkal jobban szerettem volna viszonozni a becézgetéseit.
- Szeretnélek boldoggá tenni – súgta.
Felemelte a fejét, és reménykedve nézett rám, ebből tudtam, hogy még mindig látja rajtam, hogy valami nem stimmel.
Annyira akartam őt, mint még soha senkit eddig, de rettegtem az újabb kudarctól. Most viszont tényleg itt van velem, akar engem, nem szabadna ezt csinálnom.
Adni akartam egy esélyt.
- Tegyél boldoggá – kértem szomorkás hangon.
Mindent megadtam volna azért, hogy sikerüljön. Mert az üresség, amit éreztem, nem múlt még el. És azt szerettem volna, ha boldogsággá változik az érintése nyomán.
Keze a derekamról a tőle kapott ing gombjaira vándorolt, és elkezdte őket kioldani.
Ahogy felszabadult a bőröm, puha csókokkal hintette minden centiméterét. Mikor végzett a gombokkal, kissé megemelkedtem, hogy lehúzhassa rólam. A trikó és a nadrág még rajtam volt, de reméltem, hogy nem sokáig.
Félig ülő helyzetben egyik karommal hátam mögött támaszkodtam, míg a másikkal továbbra is nyakát karoltam át. Odahajoltam hozzám, és félénken megcsókoltam. Rob viszonozta, és az édes, hosszú szerelmes csókban kezdte feloldani visszatartott örömömet.
Keze a trikó alá kúszott, és megérintette bőrömet. El is feledkeztem a görcsös szorításról, amit a fájdalmai során okozott, így kissé felszisszentem, mire rögtön felkapta a fejét, hogy megtudja, mi a bajom.
- Semmiség – mondtam, és húztam volna vissza magamhoz.
Most nem akartam, hogy azzal foglalkozzunk. Persze aggasztott az egész rejtélyes dolog, de úgy döntöttem, az még ráér… egy kicsit.
Ő azonban feljebb húzta a trikót a derekamról, és döbbenten látta meg az ujjai által keletkezett színes csíkokat.
- Ezt én tettem?! – kérdezte szörnyülködve. – Bocsáss meg!
- Semmiség – szóltam újra, és ezúttal hagyta, hogy magamhoz húzzam.
Ismét megcsókolt, majd lehúzta rólam a trikót, és hanyatt fektetett az ágyon. Derekam fölé hajolva leheletfinom puszikkal próbálta megnyugtatni sérült bőröm, és kezdett egyre inkább megtelni a lelkem érzésekkel.
- Annyira sajnálom – suttogta.
Lassan elkezdte kigombolni a farmeremet, majd lehúzta. Bugyit nem viseltem, így máris láthattam vágytól elsötétült pillantását, amellyel végigmért. Mivel őt még igencsak túlöltözöttnek véltem, már sokkal élénkebben nyúltam a nadrágja felé, hogy segítsem a vetkőzésben, de megelőzött, és gyorsan ledobta magáról.
Immár ő is meztelenül visszafeküdt mellém, és ezúttal hevesebben csapott le ajkaimra. Izzó testemmel hozzásimultam, kezeim igyekeztek bejárni teste minden részletét. Már tudtam, hogy a testemet végre én irányítom, de az érzelmek sokasága még csak lassú tempóban szivárgott vissza tudatomba.
Éreztem, hogy ujjai végigkúsznak kulcscsontomon, a tarkómnál a hajamba túrnak, és még közelebb húz magához. Másik keze lábam közé siklott, ami hihetetlen élmény nyújtott. Közben szája a melleimet kezdte becézgetni, mire már nem tudtam elfojtani kéjes nyögéseimet. Nyelve végigízlelte mellbimbóimat, majd hasamon keresztül lejjebb indult, szüntelenül csókokkal tarkítva bőrömet.
Ujjai hirtelen eltűntek belőlem, de elégedetten éreztem meg nyelvét ugyanazon titkos helyeken.
Míg nyelve belülről, ujjai kívülről cirógattak, és széttört a jég a szívem körül. Hangosat sikítottam az élvezettől, majd a nevét mormoltam.
Ekkor fölém helyezkedett, és mocorgásom következtében végre kitöltötte a bennem nyelve hiányától keletkezett űrt. Egyszerre sóhajtottunk fel a gyönyörtől.
Először lassan, majd egyre gyorsuló ritmusban mozogni kezdett bennem, míg nyelvével hasonló mozdulatokat végzett a számban. Vadul szívtam be ajkait, véletlenül megharaptam, ahogy másodszor is sikerült kielégülnöm.
Hallottam őt is levegő után kapkodni, de megint lelassított. Ezt nem hagyhattam, így körmeimmel ösztönöztem újból hevesebb mozgásra. Lábaimat szorosan dereka köré kulcsoltam, és belenyögtem csókunkba.
Újra éreztem a gyönyört, sikítással üdvözöltem is, majd egy pillanattal később ő is elengedte magát, és mélyen szántva testemben elérte a beteljesülést.
Zihálva borult szintén ziháló testem fölé, majd hátam alá csúsztatta kezeit, és továbbra is összekapcsolódva átfordult az ágyon, hogy én kerüljek felülre.
Lihegve felnéztem rá, és tudtam, hogy amit most lát a szememben, az már nem üresség, fájdalom vagy szomorúság, hanem végtelen szerelem.
