Sajnálom, de mára ennyi sikerült :(
Holnap kicsit anyáknapozok géptől távol, de talán (!) délutánfelé tudok hozni egy-két új epizódot...
Kiírom majd, amint valami biztossá válik!
68. fejezet (Kristen)
Kissé megemelkedtem, és érzelmeimet szerelmes pillantásom után szerelmes csókkal akartam még intenzívebben kimutatni.
Rob szorosan átkarolt, és végre éreztem azt a boldogságot, amit már az erkélyen kellett volna megbocsátása és szerelmi vallomása után.
Ekkor bevillantak a délután eseményei, kezdve a rosszullététől… És meg is ragadva ennél.
Felkaptam a fejem, és aggódva ránéztem.
- Elmondod, mi történt veled délután? – kérdeztem.
Kedvesem felsóhajtott. De nem akartam ennyiben hagyni! Addig nyúzom, míg el nem mondja, mindent!
- Csak enyhe fejfájás.
Na persze!
- Enyhe?! – kérdeztem felháborodottan. – Majdnem elájultál!
- Tényleg semmiség, ne aggódj, kérlek.
Ne aggódjak? Ne aggódjak! Ezt komolyan mondja?!
- Hogy mondhatsz ilyet!?
Bosszúsan lemásztam róla, bár még nem egészen tértem magamhoz az imént átéltektől, de most elhatároztam, hogy akkor is kiszedem belőle az igazságot, ha törik, ha szakad.
Az ágy másik végébe csúsztam, és még a takarót is magamhoz szorítottam védekezésképpen.
Ingerült pillantásokat lövelltem felé, és igyekeztem rettentő szigorúnak mutatkozni, de tudtam, hogy szemem csillogása elárul. El is árult, mivel Rob mosolyogva közeledett felém, de tenyeremet izgató mellkasára támasztva megállítottam. Ez őrület, elég meglátom, és elolvadok… De nem!
- Most nem hagyom, hogy eltereld a figyelmemet!
- Nem? – kérdezte, vidáman pillantva rám.
- De nem ám! Szóval?
- Szóval… - mormolta.
Kezemet a bőréről felemelve csókolgatni kezdte az ujjaimat, majd a csuklómat, amin szintén lilás foltok tarkállottak.
Végigpuszilgatta azokat is, majd ujjainkat összekulcsolva az alkaromat, végig a könyököm felé, mire lélegzetem szaporává vált, úgyhogy a testem is elárult, nem csak a szemeim az előbb.
Pedig igyekeztem, hogy ne tudja elterelni a figyelmemet.
- Szóval… - kezdtem újra, de közben megbabonázva figyeltem, ahogy ajka lassan közeledik a vállam felé, mígnem fejét felemelte, így egész közel került a számhoz.
Vágytól teli pillantással néztünk egymás szemébe, majd egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a takarót, amit már csak erőtlenül szorítottam magamhoz remegő kezeimmel.
Az ajkamba haraptam, ő pedig végigcsókolta a vállamat. Fejem hátrahajtva kínáltam fel szájának a nyakamat is, amit meg is ízlelgetett, finom harapásokkal borítva. Felnyögtem az újabb érzéki pillanatoktól, melyekben részem lehetett.
Egyik keze melleimre simult, és biztos voltam benne, hogy direkt kínoz azzal mindkettőnket, hogy ajkai éppen csak súrolják a számat.
- Szóval? – kérdezte rekedten a vágytól.
Ujjaival mellbimbóim után újra a lábaim közé indultam volna, de az utolsó pillanatban a derekamon át a fenekemre siklott a keze. Lihegve bámult a szemembe, és én alig vártam, hogy megcsókoljon végre.
Leült mellém az ágy szélére, és fenekembe markolva felemelt, hogy az ölébe húzzon. Készséggel segítettem ebben neki, és vállaiba kapaszkodva egy pillanattal később elégedett sóhajjal fogadtam magamba ismét.
Ahogy megéreztem magamban forró és kemény testét, levegőért kezdett ő is kapkodni, de csókommal elfojtottam. Nyelvem csábítóan táncolt a szájában, míg a fenekemnél fogva lassan emelgetett a testén. Én sem bírtam mozdulatlan maradni, így rásegítettem saját mozdulataimmal.
Fejem ismét hátravetettem a gyönyörtől, hallottam sikolyaimat, majd reszketni kezdtem minden ízemben. Robnak ez még mindig nem volt elég, mert távolabb tolt magától, és egyik kezét becsúsztatva kettőnk közé, simogatni kezdte amúgy is lassan cseresznye méretűvé duzzadó csiklómat.
Olyan érzékien simogatott, és csókolgatta végig a nyakamat, hogy folyamatosan nyögdécseltem, így öntve „szavakba” elragadtatásomat.
Visszahúzódzkodtam hozzá, vállaiba kapaszkodva tapadtam megint az ajkaira, és közéjük sikítottam élvezetemet. Nem volt erőm tovább mozogni rajta, de ő nem hagyta abba, fenekemet markolva csúsztatott fel és alá, és máris éreztem, ahogy elárasztja testemet forróságával.
A mai napon átélt többszörös tűzijáték kivette minden energiámat, és csak pihegve öleltem át, levegő után fohászkodva. Lábaimat összekulcsoltam Rob háta mögött, nem abbéli félelmemben, hogy leesek az öléből, csak az átéltek miatt annyira erőtlennek éreztem magam, hogy azon sem lepődtem volna meg, ha nem tudok majd két lábon egyensúlyozni, amint felállok innen.
De ekkor eszembe jutott, miről is sikerült Robnak tökéletesen elterelnie a figyelmemet. Most ehhez sem voltam elég erős, de mégis figyelmeztetni akartam, hogy még korántsem végeztünk.
- Ez… - suttogtam. – Ettől még nem felejtettem el, mit is kérdeztem.
Erre elnevette magát.
A gondolkodás is nehezemre esett ezekben a percekben, de halványan észleltem, hogy kint lassan besötétedett. Eszembe jutott Jenny, akivel még meg kell majd beszélnem a dolgokat, bocsánatot kell kérnem tőle a viselkedésemért, de ma nem akartam egy pillanatot sem elvesztegetni, amit szerelmemmel tölthetek.
Úgy sejtettem, Tommal is lesznek még gondjaim, de most az üresség eltűntével immár legyőzhetetlennek éreztem magam és a Robbal való kapcsolatomat is, úgyhogy ezen sem rágódtam tovább.
- Nem vagy éhes? – kérdezte hirtelen.
- Mint a farkas! – feleltem, és csillogó szemekkel pillantottam rá. – De nem ételre…
Számomra is hihetetlennek tűnt, de valóban nem élelemre vágytam még a mai akcióinkat követően sem, hanem rá. Mindörökre.
- Muszáj erőt gyűjtenünk – mondta mosolyogva.
Beláttam, hogy igaza van, és elhamarkodottan ajánlkoztam a szakács szerepére.
- Akkor főzök valamit – mondtam.
Amint kiejtettem a számon, bevillant, hogy messze sem a jó főztömről vagyok híres, de már késő, én jelentkeztem a feladatra… Ennek ellenére igyekeztem máris finomítani meggondolatlan kijelentésemen.
- Mid van itthon? – kérdeztem bizonytalanul.
- Öhm… semmi – vallotta be, megkönnyebbülést okozva ezzel nekem.
- Akkor rendeljünk egy pizzát! – javasoltam fellélegezve.
Úgy tűnt, nincs ellene kifogása, és már fel is emelkedett velem együtt, amit egy ijedt sikkantással sikerült csak tolerálnom.
- Nem tudlak elengedni – magyarázta.
Nem tudtam nem nevetni ezen, magam is így voltam vele. Lassan haladtunk a konyha felé, bár nem értettem, miért oda, de mielőtt megkérdezhettem volna, Rob hirtelen irányt váltott, és velem együtt az erkély felé indult.
Szorosabban kapaszkodtam a nyakába, és figyelmeztetni akartam arra, ami nyilvánvaló: hiába erkély, az utcáról akárki észrevehet.
- Ne, meglátnak! – sikkantottam újra egyet, mikor az erkélyre lépett.
- Sss, senki nem lát – felelte és egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
A mobilja mellett megállva megkért, hogy vegyem fel azt, majd miután fél kézzel nyakába kapaszkodva sikerült végrehajtanom karjaiból való lecsúszás nélkül a műveletet, becipelt a konyhába. Ott a konyhapultra ültetett, de továbbra sem szándékozott levenni rólam a kezeit.
A hűtőre pillantva diktálni kezdett egy telefonszámot, de gondolataim azzal voltak elfoglalva, hogy testét még mindig magamban érezhettem, így csak kis idő elteltével sikerült felfognom, hogy a pizzás számát mondja éppen. Gyorsan bepötyögtem, erőltetve memóriámat, hogy milyen számokat is sorolt, majd míg arra vártam, hogy felvegyék, csókokkal hintettem be kedvesem állát, nyakát…
De félbe kellett szakítanom, mikor bejelentkezett – legnagyobb örömömre valóban a pizzástól - valaki a vonal túlsó végén.
Elsoroltam, milyen, mekkora és hány pizzát szeretnék, gondolván az előttünk álló éjszakára, és ha már energiapótlásról van szó, ne kicsinyeskedjünk, majd mikor azt kérdezték, milyen címre szállíthatják, Rob szája elé tartottam a mobilt.
- Mi a címed? – kérdeztem suttogva.
Elmosolyodva bediktálta, majd kivette a kezemből a telefont, a pultra tette kicsit messzebb, és szenvedélyesen megcsókolt.
A pulton ülve sem eresztettem el csípőjét a lábaimmal, és éreztem, amint kicsit megmoccanva egyre keményebbé válik a testem mélyén. Újra… Ezen ugyan meghökkentem, de eszemben sem volt, hogy ellenkezzek. Sőt! Kezeimmel fenekébe markolva próbáltam maradásra kényszeríteni.
Hallottam, ahogy felnyög, és a hátam mögé nyúlva egy mozdulattal letakarította a pultot, majd hanyatt döntött azon.
Melleimbe kapaszkodva kezdett el mozogni bennem, és a hátamat ívbe feszítve vártam az újabb gyönyörhullámokat. Hangjaimat már meg se kíséreltem visszafojtani, és éreztem, hogy máris elönt a megkönnyebbülés. Testem remegett a mai igénybevételtől, de még utólag is izgatóan hatott rám, mikor Rob a csípőmbe markolva igyekezett egyre gyorsabb mozdulataival saját beteljesülése felé.
Ezt újabb férfiasan vadító nyögésekkel sikerült elérnie, majd mélyeket lélegezve kapkodott – velem együtt – levegő után. Eltöprengtem, hogy vajon mikor kell majd beszereznünk egy pár oxigénmaszkot az ilyen esetekre. Felemelkedtem hozzá, és érzéseimet egy csókkal próbáltam a tudtára adni.
A következő pillanatban ijedten rebbentünk szét, amint megszólalt a csengő.
- A pizza – súgtam.
Nem tudtam elképzelni, ki más lehet az ilyenkor.
- Így sajnos nem mehetünk ajtót nyitni – mondta kedvesem, és bocsánatkérő mosollyal kihúzódott belőlem.
Máris hiányzott, de bármilyen szexisnek is találtam pucéran, érthető volt, hogy nem akar úgy mutatkozni idegenek előtt.
Egy gyors csókot nyomott a számra, majd eltűnt a hálóban, és nadrágban visszatérve lépett az ajtóhoz. Behúzódtam a konyhába, nehogy észrevegyen a futár, és vártam, mikor ér vissza Rob a pizzával.
A futár helyett azonban egészen más rontott be a lakásba.
