Ez ma az utolsó. Tudom, hogy ma keveset hoztam, de dolog is volt, és most már én is szeretném majd olvasgatni a többieket :)
Úgyhogy holnap folyt köv!
71. fejezet (Kristen)
A hálószobába érve először kissé tanácstalanul pillantottam körbe, és Rob is megállt mögöttem az ajtóban, kezében a pezsgővel.
A poharakat az éjjeliszekrényre tettem, majd a feldúlt ágyra pillantva úgy sejtettem, hogy jobb lesz, ha a takarót egyszerűen végigterítem rajta, gondolva az esetleges pezsgőcseppekre, amelyen majd – reményeim szerint – tarkíthatják a huzatot.
Alighogy az ágyra dőltem a takaró után nyúlva, hallottam, hogy Rob leteszi az üveget, és máris mögém lép, és a fenekemet kezdi simogatni.
Már nem siettem annyira a takaróval, habár a szélét már elérték az ujjaim. Csípőjét fenekemhez szorítva éreztem, hogy a kis pihenőt követően máris készen áll a következő bevetésre, és elmosolyodtam a gondolatra, hogy ő még nem is sejti, milyen kínokat kell addig is kiállnia.
Persze ehhez nekem is mérhetetlen önuralomra van szükségem, hiszen legszívesebben máris letepertem volna az ágyra, de tudtam, hogy hosszú még az éjszaka… minden pillanatát ki akartam hát használni.
Fenekemet hozzádörgöltem, és hallottam, hogy elakad a lélegzete.
A takarót lassan előre húztam, és beterítettem vele az egész ágyat, közben nem kapkodva felemelkedtem, így hátulról ölelt át, kezei immár melleimet simogatták.
Nyakamat csókokkal borította be, és egyik kezét a lábaim közé csúsztatta, de még útban volt a farmer. Amint ujjai a gombokra tévedtek, lefogtam a kezét, majd oldalt hajoltam, hogy meg tudjon csókolni. Nem kellett neki kétszer mondani, máris ajkaimat becézgette nyakam helyett.
Hátranyúlva a fenekébe markoltam egy pillanatra, majd megfordultam a karjaiban, de mielőtt az ágyra dönthetett volna, eltoltam magamtól.
Kissé értetlenkedve pislogott felém, de az ágyra mutattam, mire leült.
A rajtam levő, elöl összecsomózott inget lassan kibogoztam, és rögtönzött sztriptíz-előadást rittyentettem neki. Ahogy szabadult fel bőröm a ruhadarabok alól, úgy hallottam egyre hevesebben zihálni, majd a száját is nyitva felejtve bámult tovább.
Az ing után a trikó következett, és kezei máris nyúltak felém, mire egyet hátraléptem majdnem az ablakig, nehogy el tudjon érni. Örültem a függönynek, így nem fog belátni senki.
Mosolyogva figyeltem Rob távolodásom miatti csendes bosszankodását, és reménykedtem az édes bosszújában.
Mielőtt a trikót kezdtem volna lehúzni magamról, láttam, hogy a nadrág kivételével ő is ledobálja magáról a többi felesleges textilt. Hátat fordítottam neki, és centiről centire haladva húztam egyre feljebb.
Amint elhajítottam végül, hátrapillantottam rá a vállam fölött, és láttam, hogy a vágytól egyre sötétebb tekintettel meregeti a szemét felém.
Egyelőre tudta türtőztetni magát, úgyhogy gondoltam, még játszok vele kicsit.
Felé fordulva gombolni kezdtem a nadrágomat, és láttam, ahogy ökölbe szorul a keze, amit térdein nyugtatott. Bugyi ezúttal sem volt rajtam, így csupasz bőröm villant elő a gombok fogságából, de hogy még jobban gyötörjem kedvesemet, ismét hátat fordítottam, és lassan hajolva előre, csúsztattam le magamról a nadrágot is.
- Te meg akarsz gyilkolni – suttogta, így biztos lehettem benne, hogy nem volt rá hatástalan a műsorom.
Kis neszt hallottam, de mire újra hátrapillantottam, már mögöttem állt, és nem volt rajta sem több felesleges ruhadarab. Fenekemnél éreztem, mennyire kíván, és újfent hozzádörgölőztem.
Kezei ismételten a mellemre tapadtak, nyakamat és vállamat borította be csókokkal megspékelt harapásokkal, majd egyik keze bekúszott a lábam közé.
Felnyögtem, amint ujjai megérintették legérzékenyebb pontomat, majd ritmusosan simogatni kezdett. Másik tenyere alatt mellbimbóm is megkeményedett, és felemeltem a karjaimat, hogy ugyanebben a pózban maradva átkulcsoljam velük a nyakát.
Ajkait nem vette le a vállaimról, ahogy térdeivel széttolta a lábaimat, majd csípőmbe markolt, és egy pillanattal később már nem az ujjait éreztem magamban.
Felnyögtem a váratlan teljességtől, és kissé előrehajoltam, hogy az ablakpárkányba kapaszkodjak. Rob utánam dőlt, és hátamat csókolgatta végig, miközben mozogni kezdett.
Egyik kezemmel hátranyúltam mögé, hogy még mélyebben húzzam magamba, de ő is ezen dolgozott, mert csípőmet szorítva igyekezett minél alaposabban eltűnni a testemben. A következő pillanatban szinte teljesen kihúzódott, de tiltakozni sem volt időm, olyan hamar tért vissza.
Furcsa és kissé frusztráló volt, hogy nem láthatom közben az arcát, így szemeimet lehunytam, és magam elé képzeltem. Sőt, fantáziám odáig merészkedett, hogy magunkat láttam külső szemlélőként, és a látvány, ha lehet, még jobban felizgatott.
Felemelkedtem, hogy hátam mellkasának simuljon, miközben egyre hevesebb lökéseket éreztem magamban. Egy másodperccel később kezdődött a tűzijáték – de nem az ablakon keresztül láttam. Remegésem csillapodtával éreztem, ahogy Rob is mozdulatlanná válik, majd egy nyögéssel adja meg magát az elkerülhetetlennek.
Vállamat puszilgatva kicsúszott belőlem, majd a karjába emelt, és az ágyhoz vitt.
Az általam elsimogatott takaró közepére helyezett, majd odalépett a szekrényhez, hogy kibontsa a pezsgőt. Elnyúltam az ágyon, és csillogó szemekkel figyeltem minden mozdulatát.
Bár lélegzetünk még nem csillapodott, újra az oxigénmaszkon kezdtem volna gondolkodni, de elterelte a figyelmemet, mikor az egyik műanyag pohárba töltött egy kevés pezsgőt, majd átnyújtotta.
Óvatosan belekortyoltam, nehogy a buborékok az orromba szökjenek, majd kérdőn pillantottam rá.
- Te nem iszol?
A számat bámulta, majd végigfuttatta tekintetét a testemen, úgy válaszolt.
- Én nem a pohárból tervezem fogyasztani – mondta rekedtes hangon, és leesett, hogy ezek szerint ő is arra gondolt, amire én.
Elpirultam, majd ittam még egy kortyot a hűs nedűből, és visszaadtam neki az üres poharat.
Ahogy visszafeküdtem, már éreztem is, hogy kissé hirtelen hörpintettem fel a majd’ két decit, de amúgy is kellemesen zsibbadtnak és ellazultnak éreztem magam, így mosolyogva nyújtottam Rob felé a kezemet.
Ő időközben letette a poharamat valahova, majd mellém feküdt. Könyökömre támaszkodtam, és az ajkamat harapdálva figyeltem, ahogy fölém tartja az üveget.
Felsikkantottam, mire felnevetett.
- Még nem is öntöttem – mondta vigyorogva.
- De hideg lesz! – feleltem dideregve.
Még soha nem volt részem ilyesmiben azelőtt, de izgatott a gondolat, ahogy ajkaival a testemről issza le a pezsgőt…
- Ne félj – súgta, majd odahajolt hozzám, és olyan forrón csókolt meg, hogy azt hittem, lángra kapok. Nyoma sem volt már a váratlan hideg elleni félelmemnek.
Amint ajkaink elváltak, csak kábán, félig lehunyt szempilláim alól figyeltem, ahogy fejét lejjebb hajtja, és melleimről kezdi felszedegetni a pezsgőcseppeket.
Egy kissé megdöbbentem, hogy észre sem vettem a csókja közben, amikor rám öntötte, de máris elragadtatott nyögdécselésekkel hoztam tudtára, milyen remekül el tudja terelni a figyelmemet.
Rob nyelve végigsiklott mellbimbóimon, szorgosan gyűjtögetve a cseppeket, majd mély levegővétel után révetegen bámulta még, merre csorgott a pezsgőből.
- Ez így mindennél részegítőbb – suttogta, mire felnevettem, ő pedig folytatta útját a köldököm felé, ahol kis tócsa gyűlt össze.
Ezt kihörpintve visszatért a melleimre, majd nyakamat kényeztetve tovább – ezúttal már éreztem a hideget is -, újabb loccsantással illette felhevült testemet.
A takaró is kezdett egyre nedvesebb lenni alattam, de nem érdekelt semmi más, csak az érzéki élvezetek, amelyekben most kedvesem részesített.
Nyakam után az arcomig emelkedett, és hosszú, pezsgőízű csókot váltottunk. Már alig vártam, hogy megérinthessem én is a testét, de mivel egyelőre úsztam, nemcsak a boldogságban, hanem a pezsiben is, megvártam, míg ezt is alaposan letakarítja rólam, majd az üveget kicsentem a kezéből, és a földre tettem az ágy mellé.
Szerettem volna ezúttal én is viszonozni rajta a nekem adott örömöket, Rob viszont ezután sem hagyta, hogy az enyém legyen az irányítás, így fölém kerekedett, hogy lábaimat széttárva újra belém hatolhasson. Így már láthattam az arcát is közben, és nyakába kapaszkodva húzódzkodtam fel hozzá, hogy csókoljon is közben.
Habozás nélkül teljesítette vágyamat, ahogy lágyan mozogni kezdett. Lábamat csípője köré kulcsolva szorítottam magamhoz. Fejem mellé könyökölt, és egyik kezével megcirógatta az arcomat, miközben nyelve egyre sürgetőbben csábítgatta az enyémet.
Ahogy megmozdult a csípője, úgy tártam még nagyobb terpeszbe combjaimat, minél mélyebben akartam érezni a bensőmben. Apró és gyors, majd hosszú és lassú lökésekkel igyekezett tarkítani a mozdulatait, de én már csupán az érzéstől is, hogy újra egyek vagyunk, nyögdécselni kezdtem a gyönyörtől.
Hallgattam az ő ziháló lélegzetét is, és remegni kezdtem a kielégülésért.
A nevét súgtam, mire a szemembe nézett, de nem állt meg heves mozdulataival.
- Szeretlek – mondtam neki elfúló hangon.
Vágytól perzselő tekintete az enyémbe kapcsolódott, majd ajkaimra tapadt, elfojtva a sikolyomat, ahogy elértem az élvezetek tetőfokát.
Ő is hangos nyögésekkel élvezett, és kis mosollyal nyugtáztam, hogy tényleg ő is ember, mivel hozzám hasonlóan reszketni kezdett a nap folyamán átéltektől.
- Én is szeretlek – felelte előbbi vallomásomra akadozó hangon.
Végtelen elégedettséget éreztem, de nemcsak az iménti testi örömök miatt, hanem amiatt is, hogy most már tényleg nyíltan és titkok nélkül tudjuk szeretni egymást, és nem állhat közénk soha senki.
Mellesleg pedig abban is biztos voltam immár, hogy még egy napot nem élünk túl lélegeztető készülék nélkül, de mélyeket lélegezve lassan szívverésünk is lecsitult, és visszanyerte normálisnak még nem mondható, de elfogadható tempóját.
Rob felemelkedett, majd leszállt rólam, felemelt, és az ágy mellé állított. Nem tudtam, mit akar, de amint megláttam, hogy másik paplant vesz elő, és a régit – a pezsgőnedveset – a sarokba hajítja, meghatódtam a gondoskodásától.
A tiszta ágyban egymáshoz simultunk, és némán, időnként apró csókokat váltva lassan elszenderedtünk egymás karjaiban.
