78. fejezet (Rob)
1. rész
Csikorgó fékekkel álltam meg a ház előtt, ahol Jennyék laktak. Tom motorja ott parkolt, és rettegve szálltam ki a kocsiból, lélekben mindenre felkészülve.
Ami ezután várt rám, arra azonban soha nem tudtam volna eléggé felkészülni.
Tom a lépcsőházban ült a kövön és zokogott. Ismeretségünk alatt még egyszer sem láttam sírni. Megdöbbentem.
- Mi történt? – kérdeztem tőle, és igyekeztem türtőztetni magam.
Nem nézett rám, csak azt hajtogatta, mennyire sajnálja.
- Mi történt?! – ordítottam. – Mit csináltál vele!?
Nem érdekelt, hogy meghallanak a szomszédok, megragadtam és a falhoz kentem.
Láttam, hogy Rick és Jenny is megérkeznek, majd Rick a karomra tette a kezét, mondván, hogy bízzam csak rá. Jenny már szaladt felfelé a lépcsőn, így követtem.
Rettegve léptem be a lakásba, de nem hallottam mást, csak azt, hogy valaki zuhanyzik. A fürdőbe rontottam, és megláttam Kristent…
Ott ült térdeit átkarolva, és vérzett. Az arca, és még számtalan egyéb helyen. A zuhanytálcában összegyűlő vér rózsaszínre színezte a vizet.
Először nem mertem megérinteni, és csak halkan a nevén szólítottam.
- Kristen?
- Hagyj békén – suttogta, és ahogy felém pillantott, megijedem a szemeitől.
Mintha nem is látott volna engem.
Egyre biztosabb lettem benne, hogy nem álom, amit átélek, hanem a való igazság. És Tom tette ezt vele. Akit meg fogok ölni, ezek után, ez már egészen biztos. Még a börtön gondolata sem riasztott vissza, de ezért meg fog fizetni. Az életével.
Óvatosan közelebb léptem, de Kristen hadonászni kezdett a karjaival, és szívszaggatóan sírt.
- Menj innen! – Hangja alig volt több egy suttogásnál.
Az én szemembe is könnyek szöktek.
Jenny lépett be mellém, majd szája elé kapta a kezét, és ő is elsírta magát.
Nem mertem tenni semmit, mert nem tudhattam, hogyan reagálna Kristen. Féltem, hogy elküld, de most nem voltam képes elmoccanni mellőle!
Jenny szólalt meg hirtelen, zokogásához képest élettelenül nyugodt hangon.
- Rob, most menj ki innen, kérlek.
